Bevallom, hogy van egy nagyon rossz szokásom. Délután, mikor hazaérkezek a munkából és nekiállok ebédelni (mivel egyedül eszem) mindig magam elé veszem a helyi Kanászkürtöt (megyei napilap) és falatozás közben olvasgatok. Így történt ez ma is. Amíg a borsólevest kanalazgattam nem volt semmi baj, igaz a leves mellé az a két hír jutott, hogy Tatabányán és Tatán rendezik az ifjúsági B Európa-bajnokságot, és hogy félidőben tart a búza aratása Kocson. Ezek olyan hírek, hogy miattuk simán lecsúszik a leves, még ha néha el is felejtem összerágni a borsót.

A leves végeztével nekiálltam a káposztás tésztának, amikor hirtelen valami megakadt a torkomon. Lenéztem a tányéromra, de megállapítottam, hogy abban tészta van, sehol egy halszelet, tehát nem szálka akadt meg a torkomon. Akkor vajon mi lehet? Aztán rájöttem. A hír akadt meg, amit olvastam: Megnyugvással fogadta a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete a T. Ház döntését, amely a versenyszféra dolgozóinak is kötelezővé teszi az egykulcsos jövedelemadó bevezetése miatti jövedelem-kiesés ellentételezését. „Helyes, hogy a jogszabály komoly büntetést és versenyhátrányt helyez kilátásba azon munkáltatókkal szemben, akik a bruttó 300 ezer forint alatt keresőknél nem hajtják végre a kötelező kompenzációt” – mondta Mendrey László.

Nem tudom, hogy a memóriám romlik-e ennyire, vagy az idő szépíti meg a dolgokat (35 éve kászálódtam ki az utolsó iskolapadból), de úgy emlékszem, hogy diákként felnéztem a tanáraimra. Következetes, szinte mindenre logikus választ adó emberekre emlékszem, még a technika tanár bácsinak az érvelését is mindig elfogadtam (bár ő sűrűn osztott ki kokikat, annak ellenére, hogy az akkor még nem volt nemzeti előírás). Most viszont teljesen ledöbbentett Mendrey úr nyilatkozata.

Tisztelt Mendrey László úr!

Kérdezem Öntől, hogy mit szólna ahhoz, ha egyik nap megjelenne Önnél néhány ember, és százezer forintot követelnének. Arra a kérdésre, hogy miért, azt a választ kapná, hogy mert néhány gyerek focizás közben kirúgta a kerületi Fidesz székház portáljának nagy ablakait. Arra a felvetésre pedig, hogy az Ön gyereke már régen kinőtt a focizós korszakából, és különben is otthon ült a számítógép mögött, azt a választ kapná: Nem az a kérdés ki focizott (bár tudjuk, hogy az Orbán és Kósa gyerekek rúgták ki az ablakot) hanem, hogy a kerületi pártitkár azt mondta, a kárt valakinek meg kell téríteni. A szülőket nem akarják megterhelni ezzel, ezért Önt jelölték ki fizetőnek.

Tisztelt Mendrey László úr!

Arra a kérdésére, hogy mi köze van Önnek az Orbán és Kósa gyerekek rendetlenkedéséből fakadó károk megtérítéséhez, én válaszolok: Annyi köze van hozzá, mint a versenyszférában működő munkáltatóknak az egykulcsos jövedelemadóból adódó bércsökkenések kompenzációjához.

A végére egy kérdés tőlem: A továbbiakban is megnyugtatja és üdvözli a szankciókat a versenyszféra munkáltatói felé, akik nem a saját hibájuk (ebben az esetben is ismert az elkövető, úgy hívják Nemzeti Együttműködés Kormánya) miatt kötelezettek kompenzáció fizetésére?