Gondolom, már idáig is erősen részrehajló volt a pályázatok elbírálása, de volt egy kényelmetlen pont a törvényben, aminek kijátszása sok fejtörést okozhatott a bizottságnak. De ennek lassan vége, mivel L. Simon László Fidesz-koszorús költő, aki egyébként az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke egy frappáns törvénymódosítással megoldja.
„(3) A Nemzeti Civil Alapprogram tanácsa és kollégiumai, valamint a Nemzeti Kulturális Alap bizottsága és kollégiumai által elbírált pályázatok tekintetében az (1) bekezdés e) pontja nem akadálya annak, hogy olyan társadalmi szervezet, alapítvány, illetve ezek önálló jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége, illetve a Nemzeti Kulturális Alap tekintetében az előzőek mellett olyan gazdasági társaság, egyház vagy szakszervezet pályázzon, amelyben a pályázati eljárásban döntés-előkészítőként közreműködő vagy döntéshozó személy, vagy ennek közeli hozzátartozója vezető tisztségviselő , az alapítvány kezelő szervének, szervezetének tagja, tisztségviselője, a társadalmi szervezet, az egyház vagy a szakszervezet ügyintéző vagy képviseleti szervének tagja. ”
Magyarul lehet ugyanaz a személy a pályázatkiíró, pályázó és a megítélő. Erre mondják mifelénk, hogy ügyes! Bár most, ha belegondolok, lehet ezt még továbbfejleszteni. Még így is egy kicsit macerás. Sokkal egyszerűbb lenne a kész művekre utólag kiírni a pályázatot, de ez már csak amolyan akadékoskodás.
Az új pályáztatásról ez az agymenés jutott az eszembe:
Adva van, mondjuk a sógorom Vágottszemű Benő (a neve ellenére színtiszta magyar /anyja sváb, apja tót/. A találó nevét egy áramszünetnek köszönheti, mivel a kocsmában későn vette észre a felé repülő korsót, ami ugyan sörrel volt tele nem szenteltvízzel, de így is elkeresztelte) aki egy szép napon arra ébredt, hogy megállt a háza előtt egy nagy, lefüggönyözött fekete autó. A kocsiból két háromajtós szekrény szállt ki, bekopogtak Benőhöz és szűkszavúan annyit mondtak neki: „Tisztelt uram velünk kell jönnie”. Szegény sógorom köpni-nyelni nem tudott (persze ebben benne lehet az előzős este 16 kupica törkölypálinka és 9 korsó sör utóhatása is) megadóan magára kapkodta az ünneplőjét és hagyta vigyék, ahova akarják. Bár kissé meglepődött Benő, amikor a Parlamentnél állt meg a kocsi, de úgy volt vele, hogy volt ő már ennél reménytelenebb helyzetben is (például amikor Ragyás Dodi rajtakapta, hogy a menyasszonyával etyepetyézett) mégis kivágta magát. Felkísérték egy szobába, leültették egy székre, majd bejött egy titkár és a sógor elé tette egy papírt, melyen ez állt: „Kinevezem a Nemzeti Kulturális Alap igazgatójának”. Amikor Benő magához tért a titkár elmagyarázta, hogy ő lett a NKA igazgatója és most a pályázatok kiírása, előkészítése és a pályázati pénzek odaítélése lesz a mai feladata. Sógorom erre széles mosolyra fakadt, már elemében érezte magát, hisz mindig is a kultúra volt a szíve csücske. Otthon az „IQ-nuku” nevű becsületsüllyesztőbe sem tért soha be legalább egy újság nélkül. Legtöbbször a Heti választ vitte, mert Julis a felesége azt mondta, abba nem csomagolja a zsíros kenyerét, mert mire Benő megenné, megsavanyodik benne. A kocsmáros viszont örült neki, mert az udvar hátuljában a pottyantós állandóan papírhiánnyal küzd.
A titkár újabb három papírral jelent meg, az egyik a pályázati kiírás, a másik egy pályázat, a harmadik pedig a döntés jegyzőkönyve volt. Sógorka a pályázati kiírást nemes egyszerűséggel olvasás nélkül aláírta, és rögtön a jegyzőkönyvet kezdte olvasni, amiben csak ennyi állt: a pályázatot elbíráltuk, a kért 30 milliós támogatást megítéltük. Kicsit furcsállotta Benő, hogy a pályázó nevénél is az ő becses neve szerepel, de azt hitte csak elírás, gondolta, ha a pályázatot is elolvassa, úgyis kiderül, és majd szól, hogy javítsák ki. Ezzel neki is látott a pályázat átolvasásának. Na ekkor már kicsit rángani kezdett a vágott szeme, mert mi állt a pályázatban? Ez: „Vágottszemű Benő, mint a haza költője 30 millió Ft támogatásra pályázok egy verseskötet kiadására. Erre az összegre az alábbiak miatt van szükségem: 1. A kötet megjelentetése 1 millió Ft, 2. Visszaosztás ennek-annak 9 millió Ft. 3. Egy gépkocsi beszerzése (minimum Audi A6 vagy Chryler 300C CRD nehogy Lézer Jani senkinek tituláljon) 20 millió Ft.
A pályázat mellékleteként néhány idézet volt olvasható a pályázó verseiből:
büdös vagyok
meg kell fürdenem
kimosnom a seggemből az elmúlt három nap papírdarabjait
bevizeltem
akár egy disznó
a perzselés előtt
a szabványosítás veszélyeiről írtam tanulmányt
amikor találkoztunk
átfogott a lábával
megbasztam
a tanítója lettem
az lett belőle
amire vágyott
és egy röhögő törpét követtem
akivel szétbaszott zsidó kurvák seggéről készítettünk
gipszlenyomatokat
Na, itt szakadt el a cérna Benőnél! Amikor visszajött a mosdóból, közölte a titkárral, hogy ő ugyan Vágottszemű Benő, és ha kicsit meglöki a törköly néha mond cifrákat, de ezeket a verseket még 30 millióért sem vállalja magára.
A titkár elkomorodott, egy kis türelmet kért majd mikor visszajött ennyit mondott: Tévedtünk, ezek L.Simon László versei. Aztán Benő kezébe nyomott egy ezrest, ezzel a felkiáltással: „Nesze, ezen tudsz venni egy peronjegyet a Jászkararecsegői vicinálisra amivel hazajutsz. Na, lódulj!”
Utolsó kommentek