Öles léptekkel haladunk az egymillió új munkahely megteremtése felé. 290 hely már biztosan megvan. Az engem egy cseppet sem zavar, hogy ez a 290 munkahely a kormányzatnál van. Na jó, volt ugyan olyan ígéret, hogy olcsóbb államot hoznak létre, kevesebb kiadás lesz, de a kettő nem mond egymásnak ellent. Lesz itt kiadáscsökkentés mindenki meglássa! Ha másképp nem, hát úgy hogy Kiritapusztai baktertől elvesszük a rokkantnyugdíját (elvégre a vonat csak a 2 lábát vágta le) és visszaküldjük dolgozni. Úgyis sok munkaerőre lesz szükség az újranyitott vasúti szárnyvonalakon. Majd Dezső a bakter kigurul a kerekes székével a peronra és elkiabálja magát: „Figyelem személyvonat érkezik a szomszéd faluba 2 hét múlva, kérjük kedves utasainkat, hogy a vágány mellett vigyázzanak, mert a vonat nem áll meg csak lassít!”

 De ezen kívül is rengeteg lehetőség van az állami kiadások csökkentésére. Itt van rögtön Potykáné Keszeg Júlia akit a faluban csak a sipítozós Julisnak hívnak, mert olyan hangja van, hogy ha kiereszti még a szomszéd faluban is megvesznek a kutyák. Na, ez a Julis nem átall kéthetente beszaladni a kacska lábaival a patikába és 10-15 ezer forintért agyondotált gyógyszereket vásárolni. Kész csőd a gyógyszerkasszára nézve. Persze Julis megteheti, mert alaposan kistafírungozta az állam a havi 58310 Ft nyugdíjjal. Így persze tudja szórni a pénzt ha kell, ha nem. Arról nem is beszélve, hogy a rezsire is alig költ, mivel van egy csikó sparheltje, és azzal az egész szezont kifűti a kormánytól és a nyugdíjintézettől kapott levelekkel. Ezt is meg kell szüntetni! Kötelezni kell Julist, hogy fizessen elő internetre és ezen túl mailben vegyen részt a kormányzásban.

  Azt hiszem ennyi költségcsökkentéssel fél év alatt kifizetjük a teljes államadósságunk. A kérdés az, hogy a jövőben a horribilis megtakarításokkal mit kezdjünk? Csináljunk 999710 új munkahelyet a minisztériumokban (így meg is lenne az egymillió új munkahely) vagy kezdjük el a „Minden ház elé kolbászkerítést” programot?