Sikeresen körbeárkoltuk az irodaépületünket. Az árokásás közben elszakítottuk ugyan a vízvezetéket, de így még magasabb lett az árok védelmi szintje. A felvonóhíd kicsit nehezebb ügy, mert a XV. század óta nem épült ilyesmi az országban, de szerencsére Józsi bácsi az ács (bár nem a XV. század szülötte) a tavalyi céges kiránduláson alaposan tanulmányozta a sümegi vár hídját. Az ablakokat befalaztuk, egy-egy lőrést hagyva az utcafront felé, az épület tetejére őrszemet állítottunk, akinek a feladata lesz az akciócsoportok figyelése.

Óriási szerencsénk van, hogy már feltalálták a mobil telefont, így nem kell a füstjeleket figyelnünk. Órákkal a szabadcsapatok érkezése előtt tudomásunkra jut, hogy ma merre indultak el a bérkommandó osztagai. A bérelszámolást leköltöztettük a pincébe (a világháborús bombázást is kibírta, talán a kommandó támadásait is átvészeli). A cégvezetés ma módosította a munkaköri leírásokat, mindenki legfontosabb faladata, hogy a fizetés átvétele után az aláírt bércetlit megegye, így hiúsítva meg a bérkommandó azon szándékát, hogy megállapítsa rosszabbul vagy jobban járt-e a „mindenkijólfogjárni” adóval.

Hatalmas az összefogás! Béla bácsi felajánlotta, hogy az idei szaporulatból behoz két birkát, Juliska néni egy szakajtónyi tojást ajánlott fel, többen a Karácsonyról megmaradt beiglijüket osztanák meg a hős várvédőkkel, ha a bérkommandó kiéheztetésre játszva hetekig nem vonulna el az irodaház elől. Géza lelkesen agitál mindenkit, hogy majd ő megfőzi a gulyást a csapatnak, de egyelőre mindenki menekül előle. A válságstáb úgy döntött Gézát csak akkor engedi az üst közelébe, ha a bérkommandó az irodaház letámadására szánná el magát, mert akkor Géza gulyásával nyakon lehetne önteni a kommandót (amit az biztosan nem élne túl, főleg ha elővigyázatlanul le is nyelnének belőle egy-egy falatot).

Kedves Barátaim!

Most érkezett a hír, hogy Rogán atamán vezetésével elindult felénk a kommandó! Kívánjatok nekünk sok szerencsét, és remélem, találkozunk még…