Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • barmokországa: nm (2019.01.01. 14:40) Orbánista lettem
  • nagy1a: Drága jó anyád nem tévedt fiam! Te tényleg hülye vagy!! (2018.10.17. 13:37) Hülye vagy fiam, csak nem forogsz
  • barmokországa: A moderálási alapelvek megszegése miatt 9999-12-31 23:59:00 -ig meg lett vonva a hozzászólási joga... (2015.08.06. 14:51) A barmok országa
  • F.M.J.: Tetszett az írás, és mélyen igaz. Nekem is vannak képeim azokról a „régi” időkről. Most talán csak... (2014.12.27. 22:02) A hó evolúciója
  • F.M.J.: @annamanna: Szép hosszan kifejtetted az álláspontodat, nekem mostanság nincs ennyi időm, csupán rö... (2014.12.04. 02:52) Amiről mindenki elfeledkezik
  • Utolsó 20

2011.12.04. 10:41 _Okostojás_

Egy majdnem igaz riport

Felröppent a hír, hogy egy falu elöljárói Honoluluba utaznak egy nemzetközi konferenciára. A konferencia témája: A hosszúszárnyú bálnák evezőtollainak módosulása a klímaváltozás fényében.

Kicsit meghökkentett a hír, hiszen a falu az Alföld kellős közepén van ahol emberemlékezet óta nem láttak bálnát (bár az is igaz, hogy még Szájjárató Pétert nem kérdeztük meg róla). Mindenesetre úgy döntöttem, hogy elutazom Görénymezőfalvára, hogy megkérdezzem az utazást szervező polgármestert a részletekről.

Kicsit nehézkesen indult az utazás, mert a GPS önállósítani akarta magát, már az útvonal tervezésénél is. Hiába ütöttem be a Görénymezőfalva nevet, a GPS búgó női hangon közölte, hogy ilyen település nincs. Amikor már harmadszor is ugyanazt ütöttem be, a női hang szomorúra váltott és megkérdezte, biztos, hogy oda akar menni? Erre én határozottan megnyomtam az Útvonaltervezés gombot, amire egy halk sóhaj kíséretében elkezdett a készülék dolgozni. Néhány másodperc alatt meg is lett az útvonal. Ekkor a Navigáció indítást választottam, mire egy kétségbeesett női hang szólt a készülékből: Még meggondolhatja magát, én nem ajánlom az utazást. Biztosan elindítja a navigációt? Erre én nyomtam egy entert, mire a készülék hisztérikus hangon közölte: Redben, de ezerszer meg fogja bánni! És elindultam.

Nagyjából 2 óra utazás után megszólalt a GPS: megérkezett szálljon ki. Körülnéztem, de a pusztaság kellős közepén álltam, sehol egy ház, sehol egy út (még földút se). Na, gondoltam a GPS elromlott, de sebaj, van nekem telefonszámom a polgármesterhez, felhívom és majd ő eligazít merre menjek tovább.

- Halló, Polgármester úr?

- Igen, tessék.

- Itt állok a puszta közepén, de a GPS elromlott, nem visz tovább, tudna segíteni?

- Persze. A GPS-nek semmi baja. Addig van út, a további 20 kilométert már gyalog kell megtennie, hisz ide nem vezet út. Mi nem zsák, hanem hátizsák falu vagyunk.

- Értem, merre induljak?

- Nézzen fel az égre, és ahol madármentes foltot lát (mert ide még a madár se jár) ott talál meg bennünket.

Megköszöntem a felvilágosítást, és elindultam gyalog. Mit meg nem tesz az ember a hiteles tájékoztatásért!

Megérkezve a faluba feltűnt, hogy se út, járda, se árok se kerítés, szóval semmi sincs csak néhány tucat ház, minden rendszer nélkül elpotyogtatva a területen. Megkérdeztem az első embert, akivel találkoztam, hogy hol van a Hivatal, mire ő csak bökött egyet a fejével előre: ott az a narancssárga ház, amire ki van írva, hogy Kocsmahivatal. Látva értetlenkedésemet még hozzáfűzte az atyafi, hogy az a falu egyetlen közösségi háza. Ott működik az önkormányzat, a rendőrség, a posta, és a detoxikáló egyben. Mit volt mit tenni, bementem a „Hivatalba”. Megtaláltam a polgármestert, aki szívélyesen fogadott és beinvitált a raktárba, elvégre hivatalos interjút ad, nem tartozik a nép orrára, amit abban mond.

Íme, az interjú:

- Úgy látom elég szegényesen él a falu.

- Dehogy! Most a fülkeforradalom óta kimondottan jól élünk. Előtte 99%-os volt a munkanélküliség, most viszont 100%-os a foglalkoztatottság.

- Ejha! Ez fantasztikus. Hogy érték el ezt a szép eredményt?

- Természetesen a közmunka programmal. A falu összes lakója kint dolgozik a gátakon. Nem XXI. századi módszerekkel ugyan, de így mindenkinek jut munka, még a félnótás Térdigfül Jóskának is. Ő a nótafa, a gátépítés hangulatjavítója. Mert itt kérem, vidáman építjük a gátat.

- Nagyszerű. Bár nem egészen értem. Idefelé gyalogolván sehol nem láttam még egy kiszáradt árkot se, nem hogy valamiféle folyót, amitől védeni kellene a falut ilyen nagy gátakkal.

- Ki mondta, hogy árvízvédelemre építjük? Senki! Viszont a Nemzeti Együttgátolás Kormánya elrendelte, hogy építsünk gátakat, hát építünk!

- Értem. És ezért mennyi fizetést kapnak az emberek?

- 48.000 Forintot.

- Ezt a kezükbe?

- Frászt! Az én kezembe! Ebből levonom a reggeli feles, a déli fröccs és az esti sör árát valamint a jogdíjat a Jóska éneke után. Aztán a levegővételi hozzájárulást, a környezetszennyezési adót (mert rengeteg széndioxidot lehelnek ki a munka során), a talajterhelési díjat (mivel a gáton nincs szennycsatorna, és bizonyos szükségleteik mégis csak vannak az embereknek).

- Akkor mennyi is marad egy embernek a napi munka után?

- Elvileg 50 Forint.

- És gyakorlatilag?

- Gyakorlatilag semmi, mert ez az 50 forint tartaléknak kell a falu közös kasszájába, előre nem látható halaszthatatlan kiadások fedezetére. Mint pl. most a Honolului konferenciára.

- Polgármester úr! Nem tartja enyhén szólva erkölcstelennek, hogy most amikor az emberek szinte éhen halnak, az iskolákban nincs fűtés és étkeztetés, a falu vezetői egy ilyen konferenciára utazzanak a közös pénzből?

- Már miért lenne erkölcstelen? Mi csak követjük a Fülkeforradalmári hagyományokat! Nézze, ha Skicc Pál Nemzeti Aláíró elmehet Amerikába közpénzen a lányait meglátogatni, ha a kétharmadék megyei közgyűlési elnökei kiruccanhatnak egy kicsit pihenni az Azori-szigetekre, akkor mi miért ne mehetnénk el Honoluluba? Egyébként is nálunk sokkal jobbak a körülmények, mint pl. Pest megyében. Ott nem fűtenek az iskolákban, mi megoldottuk a fűtést. Az alsó tagozatosok édes likőrt, a felsősök diópálinkát kapnak kétóránként. Még egy gyerek sem panaszkodott, hogy fázna. Pest megyében nincs mit enni a gyerekeknek, de nálunk az étkeztetés is megoldott, mert az iskola melletti réten rengeteg papsajt nő. Délben kicsapjuk a gyerekeket a rétre és degeszre tömhetik magukat.

- Miből finanszírozzák az utat? Elég rá a falu tartaléka?

- Az a tartalék nem elég, de már kitaláltuk a finanszírozás módját. Majd kötünk a falu vezetőinek nevére életbiztosításokat és azok hozadékából fedezzük a többletet. Ebből is látszik, hogy mi a saját vagyonunkkal is hozzájárulunk a falu fejlődéséhez.

- Na, de a biztosítási díjakat a közösből fizetik, hogy lenne az a magánvagyonuk?

- Ej, szerkesztő úr! Nagyon el van maradva! Nézze csak meg Esztergomot, ott több tízmilliót kijátszottak így, és mivel a Tompika még mindig szabadlábon van, ez annak a jele, hogy ez törvényes (legalábbis amíg a Fülkeforradalmárok vannak kormányon).

- Nem félnek, hogy beperlik önöket?

- Miért félnénk? És ha beperelnek, mi van? Erre is megvan a megoldás. Akár kettő is. Egy: a Nemzeti Elhülyülés Kormánya visszamenőleg olyan törvényt hoz, ami legalizálja a dolgot. Kettő: visszamenőlegesen hozunk egy határozatot, hogy a perben minden költséget a falu áll, függetlenül attól, hogy bűnösnek vagy ártatlannak ítél bennünket a bíróság. Ha bűnösnek találnak, akkor még a büntetést is a falu fogja fizetni. Erre is működő példa van, lásd Esztergom, Meggyes és bandája.

- Nem tart attól, hogy vége lesz a Fülkeforradalomnak, és az új kormány felelősségre vonja majd önöket?

- Dehogy tartok! Tudomásom van arról, hogy már kidolgoztak egy bombabiztos választási törvényt. Azzal csak a kétharmadék nyerhetnek. De azt is tudom, hogy a Kedves Vezető már vészforgatókönyvet is kidolgozott. Ha netalán olyan mérési adatok jönnének, hogy az új törvénnyel sem nyerhetnek, akkor kihirdetik 10-20 évre a szükségállapotot és választani sem kell. Elvégre tavaly felhatalmazást kaptak mindenre és örökre, az idők végezetéig.

- Köszönöm az interjút.

- Nagyon szívesen. Szerkesztő úr! Ha szerez nekem egy üveg jóféle konyakot (bevallom, már unom a házi pálinkát) visszamenőlegesen határozatot hozok, hogy ön a falu alpolgármestere, és jöhet velünk Honoluluba.

- Köszönöm, de nem élek vele.

Ezzel véget is vetettem az interjúnak, visszabotorkáltam a kocsimhoz, és vegyes érzelmekkel elindultam hazafelé. Megfogadva, hogy ezentúl jobban hallgatok majd a GPS-re.

2 komment · 1 trackback

Címkék: politika közélet


A bejegyzés trackback címe:

https://okos-tojas.blog.hu/api/trackback/id/tr543435820

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Az állam én vagyok! 2011.12.04. 22:05:32

  Tök mindegy, hogy XIV. Lajos mondott-e hasonlót. Az is mindegy, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ebben a kérdésben hogyan gondolkodik és mit mond! A fejünkbe verte, hogy azt kell nézni, amit tesz. Mivel erdei körökben általánosan ismert né...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jenőke 2011.12.06. 10:05:21

Jó a hangulata írásodnak.

Tükrözi a rögvalóságra épült, árva leánykák hajából font nemzeti tudat erejét.
Egy javítani valót találta. Szerintem így hihetőbb:

"....63 fokos vegyes-gyümölcs érzelmekkel elindultam hazafelé."

Ezzel érzékelhetővé válik a szomszéd házaspár és a magyar haza függetlenségre törekvésének bizonyossága.

_Okostojás_ 2011.12.06. 11:06:21

@jenőke:

Igazad van! A végét kicsit elkapkodtam. Bevallom azon gondolkodtam, hogy honnan szerezzek valami jóféle konyakot. Bár így utólag már örülök, hogy mégsem fogadtam el a Honolului invitálást, mert ugye közben kiderült, hogy a közpénzes turistáknak mégis a zsebükbe kellett nyúlni. Nekem meg nem kuncog a zsebemben egy árva garas se.
süti beállítások módosítása