Ma kissé félve ültem le a gép mögé, mert honnan venném én a nagy senki azt a bátorságot, hogy bármit is írjak a nagy Lázár Kaparjkurta Jánosról és hasonszőrű társairól. Mert én egy senki vagyok, nincs mire büszkének lennem. Nincs legalább 160 m²-es házam, nincs minimum 160 m²-es nyaralóm, nincs 40 hektár földem, arról már nem is beszélve, hogy nincs egy megveszekedett fillér megtakarításom, még Forintban sem, nem hogy svájci frankban. És mint tudjuk, aki ilyen paraméterekkel nem rendelkezik az egy nagy senki! Ezért szállt az inamba a bátorság. Most áldom csak a hőn szeretett vezér eszét, hogy ha még egyelőre nem is kötelező jellegű (bár még nem zárult le az alkotmányozás, remélem, abban megjelenik, mint állampolgári kötelezettség) de megengedett a pálinkafőzés. Tavaly én is lefőztem a 3 szilvafám termését, így most abból meríthetek egy kis erőt.

  Bevallom őszintén, hogy nem olvastam át a Fidesz alapszabályát betűről-betűre. Csak átfutottam úgy átabotában. Valahogy így lehetett vele Fürjes Takarékosságraösztönző Pál is. Valószínűleg ezért kerülhette el az ő figyelmét is az a passzus (ami benne kell, hogy legyen az alapszabályban, hisz a felső vezérkar szisztematikusan alkalmazza) ami előírja a Fidesz tagoknak: „Kaparj kurta neked is jut”. Talán az lehet a hiba, hogy nincs kiemelve, így vannak, akik későn veszik észre. Közéjük tartozhat Palink is. Viszont mivel a polgármester úr sem szeretne senki lenni most észbe kapott és elkezdett kaparni. Első jele, hogy gyorsan kirúgott tíz senkit a város közalkalmazottai közül (bár nem tudom, hogy a maradék dolgozók mindegyikének van-e 160 m²-es lakása és 40 hektár földje) majd egy lendülettel előterjesztette a saját ösztönzését bő kéthavi fizetés erejéig. Dicséretesnek tartom a kaparását, bár kissé visszafogottnak ítélem, ezzel az ütemmel nagyon sokára jön össze az a vagyon, amivel már valakinek számít majd.

  Ma is, mint mindig, korán érkeztem a munkahelyemre, így van egy kis időm, amíg a főnök megérkezik. Elgondolkodtam azon, hogyan is lehetnék én is Valaki?!  Tudom, hogy nagy handicappel indulok, mert nem vagyok a kétharmad tagja, ráadásul nem is állami cégnél dogozom, de majd kitalálok valamit. Első lépésként kirúgatom Küklopsz Józsit, a portást és felvetetem a helyére Morzsát, a keverék kutyámat. Természetesen minimum négyszeres bérért, mivel Morzsának két szeme és négy lába van, így sokkal hatékonyabb lesz Józsinál. Második lépésként meggyőzöm a főnököm, hogy bontsuk ki a párnaciháját és adja nekem az abban lévő öregkorára félretett pénzét, mert nálam sokkal jobb helyen lesz, és megvédem azt a tőzsdeatkáktól. Harmadjára pedig rábeszélem arra, hogy bízza rám a házának adócsökkentését (arról persze nem kell tudnia, hogy azért fog csökkenni az adója, mert a háza felét eladom). Remélem ennyi kaparással néhány év alatt elérem, hogy senkiből Valaki legyek (ez Lázár Valaki Jánosnak sokkal hamarabb sikerült, de nem leszek türelmetlen). Már csak egy kérdés van, mit fog szólni mindehhez a főnököm?

  Azt hiszem, várok egy kicsit a terv megvalósításával. Megvárom, mit szól hőn szeretett vezérünk Lázár Büszkevagyokhogygazdagvagyok János és Fürjes Önösztönző Pál kaparásához. Őszintén bízom benne, hogy megsimogatja a buksijukat és csak ennyit mond: Csak így tovább fiúk!

  Mert ezzel elősegíti az én Valakivé válásom is…