Szájer József bosszúsan elmormolt néhány válogatott káromkodást a bajsza alatt, aztán keserves mártírképet vágva előbányászta az ő istenített iPadjét. Akkurátusan ellenőrizte, hogy töltöttek-e az akkumulátorai, hisz mióta végzett az Alaptörvény megszerkesztésével alig-alig használta. Bár azóta is sokszor utazott Brüsszelbe, de a jó öreg gépet már csak hébe-hóba vette elő, akkor is csak pasziánszozott rajta.

Hiába, no, ilyen a történelmet csinálók sorsa! Nem pihenhetnek. Pedig minden úgy nézett ki, hogy most egy ideig lazíthat. A nagy művel végzett, ha már mást nem is csinál az életében, akkor is bekerül a történelemkönyvekbe. Anyagilag is minden rendben van, tisztességes bért adnak Brüsszelben és a kedves feleségét is sikerült egy jól fizető állásba betuszkolni, nem lenne gond a mindennapi betevő kaláccsal.

De most újra hí a haza! A történelem nem áll meg. A szabadságharc ismét végveszélybe került, mert az ellen újra támadásba lendült, mégpedig ott, ahol nem is számították. A fehér labancok összefogtak a vörös komcsikkal és beépülve az Alkotmánybíróságba az alapoknál támadták meg a szabadságharcosokat.  Ezt nem hagyhatja, gyorsan cselekedni kell. Nem is késlekedett sokat, alig telt el néhány óra az Alkotmánybíróság határozatának kihirdetése után, máris megjelent a sajtó előtt hű fegyverhordozójával, Rogán Antallal és kijelentette: Ha harc, hát legyen harc! És meglobogtatta az iPadjét a sajtó előtt. Majd gyorsan hozzátette: az Alkotmánybíróság formai, eljárási okok miatt semmisített meg rendelkezéseket, tartalmi kérdéseket pedig nem vizsgált (még jó, hogy ezt a jogosítványát időben elvettük az Alkotmánybíróságnak – de ezt csak a bajsza alatt dünnyögte, az újságírók nem hallhatták) így nincs akadálya, hogy a rendelkezéseket "egy egyszerű alkotmánymódosítással" beemeljük az alaptörvénybe.

Majd mosolyogva elhagyta a tájékoztatót. Mosolygott, mert ő már tudta, hogy nem lesz ez túl nagy feladat, hisz az utóbbi pár hónapban rendszeresen találkozott Schmitt Pállal, akitől úgy megtanulta a Ctrl+c és Ctrl+v használatát, hogy csukott szemmel is megy már neki. Megnyitja a gépén a két fájlt (az Alaptörvényt és az Átmeneti rendelkezéseket) és egyszerűen bemásolja a rendelkezéseket az Alaptörvénybe. Na, jó, azért ez egy kis figyelmet is igényel, mert nem szeret ő slendrián munkát végezni. Alaposan meg kell nézni, hogy melyik rendelkezést melyik ponthoz illessze be, de ennyi áldozatot megér a haza. A huncut mosolynak még egy oka volt. Mégpedig az, hogy baráti beszélgetéseken már megtárgyalták, ha sokat kekeckedik az Alkotmánybíróság, akkor egyszerűen megszüntetik. Miért is vannak egyáltalán, hisz az országnak nincs is Alkotmánya! Alaptörvényünk ugyan van, de ahhoz nem kell Alkotmánybíróság. Ha az ellenzék nagyon zajong, hogy kell valami ellenőrző szerv a törvénykezés kontrolljára, hogy a törvények összhangban vannak-e Alaptörvénnyel, majd kijelölik illetékesnek az Országos Bírósági Hivatalt. Arról ugye szegény Szájer József nem tehet, hogy annak a vezetője pont a kedves felesége, Handó Tünde.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!