Kiáltott fel a Nagy Vezér és leült a domb tetejére, ahonnan kényelmesen szemlélte, ahogy a csapatai megrohamozzák a gonosz bankok állásait. Mert mondanom sem kell, hogy ez a háború a Nagy Magyar Honvédő Háború, az államadósság ellen.

Bevallom, hogy mostanában nem nézek háborús filmeket. Az emlékeimből valami olyasmi dereng fel, hogy a hadvezér elkiáltja magát, hogy utánam, és ő maga vezeti a rohamot, az első sorban harcol az ellennel. Ha jól emlékszem ez még királyokkal is előfordult. De lehet, hogy csal a memóriám. És persze az is igaz, hogy még egy fülkeforradalmas filmet sem láttam, és lehet, hogy ott az „Előre!” a módi.

Raimond Montecuccoli gróf az 1600-as években tett kijelentése óta tudjuk, hogy a háborúhoz 3 dolog kell: pénz, pénz és pénz. A Kedves Vezető rájött, hogy a bankárok elleni háborúhoz még egy negyedik dolog is kell: pénz! Ezért kiadta az ukázt, hogy szólítsák fel a zembereket adakozásra. Az emberek nagy többsége (köztük én is) arra gondolt, hogy a háborúhoz pénz, paripa és fegyver kell, ezért felajánlásként a paripa egy bizonyos szervét ajánlották fel.

Persze vannak, akik nem tehetik, hogy nem ajánlanak fel bizonyos összegeket, elvégre a hűbéreseknek mindig is fizetniük kellett. Így most is fizetnek.

Elsőként egy tábori lelkész loholt lélekszakadva a pénztárhoz, hogy az államtól kapott cca. 63 milliárd forintból (A költségvetés 2011-re 58 milliárd forintot irányzott elő egyházi jellegű kiadásokra, ezt toldotta meg Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes módosító indítványa egy 5,3 milliárd forintos többletforrással.) befizessen. Gálánsan be is fizetett egymilliót.

Aztán persze a kormány motorja (alias Skicc Pál) járult személyesen a pénztárhoz, mivel utalni nem mert, mert akkor írni kellene, és nem csak a nevét, azzal meg mostanában bizony gondjai akadnak. Félő lenne, hogy esetleg az Adósságcsökkentő alap helyett az Adósságnövelő alapba utalna egy kis elírás miatt. Persze Skicc Pál azonnal felszólította a Paprika csárda tulajdonosát, hogy vezeklésként amiatt, hogy az elhíresült álamfői bejegyzést kiakasztotta a csárda falára járuljon ő is hozzá a honvédő háborúhoz. Információink szerint a csárdatulajdonos utalással tett eleget a felkérésnek.

Aztán persze jött a Kedves Vezető legnagyobb hadvezére, a háborús stratégia kieszelője Matolcsy György, aki egyhavi keresetét ajánlotta fel. (Megjegyzem, amit idáig költségvetés-készítés gyanánt felmutatott Matolcsy, nem egyhavi, hanem 100 éves keresetét kellene felajánlani. Persze ha a Széll Kálmán nevezetű agyrémet is beszámítjuk, az intervallum 1000 évre emelkedne, de ez egyelőre csak az én véleményem.)

Valahogy a Kedves Vezetőnek nem fűlik a foga a befizetéshez. Igaz megindokolták, hogy ő egy más nagyon fontos közösségi célt támogat. Ha jól emlékszem a „Hogyan csináljunk profi futballistát a miniszterelnök fiából” alapítványt támogatja súlyos milliókkal.

Meg is értem, és gondolom, helyette majd szép lassan jönnek a főtisztek, altisztek, tisztesek, közkatonák. Mert idáig igen soványka még az alap főösszege. Négy hónap alatt nagyjából 120 millió, az annyi, mint havi 30 millió. Ami nekem egy élet munkájának fizetsége, de egy háborúban vajmi kevés. Számoljunk csak. A nettó államadósságunk most cca. 20.200 milliárd Forint, ha ezt elosztjuk 30 millióval, akkor kijön, hogy 673.333 hónap alatt, azaz 56.100 év alatt összegyűlik a teljes államadósság. Ha csak, nem tőzsdézik közben el, mondjuk MOL részvényekkel, vagy nem bízzák az alap kezelését az OTP-re, mert akkor akár százezer évbe is telhet az adósságunk kifizetése. Ilyen messzire még Matolcsy sem kalkulál, az NGM csak 2050-ig számolta ki az inflációt is. Bár, ma még nem néztem a honlapjukat, lehet, hogy már az 58000-es éveknél tartanak.