Kezdetben egy kicsit furcsa, de inkább megmosolyogtató kiszólásnak véltem a forradalmi jelzőt a 2010-es választási győzelemre. Úgy gondoltam, hogy majd szépen alábbhagy a hév, és elkezdenek kormányozni, a napi teendőkkel foglalkozni, és majd megy az élet tovább a rendes kerékvágásban.

Nem így történt. Lassan egy éve kormányozni kellene, de semmi nem történik, mindig csak ígérgetnek, mindig tolódnak a határidők, mindig módosulnak a költségek, és sehol egy átgondolt koncepció, látszatkormányzás folyik. Valószínűleg tudják ők is, hogy ez így nem jó. Tudják, hogy tettekre lenne szükség, és ennek pótlására találhatták ki a forradalmi retorikát. Csakhogy ma nem forradalomra, hanem kormányzásra lenne szükség, de arra már nagyon!

  Miért adtam írásomnak ezt a címet?

  Mert ez már téboly! És a téboly úgy látszik ragadós, mert egyre többen, egyre többször emlegetik a saját „forradalmukat”. Ma az ország számos pontján tartanak megemlékezést, annyiszor hangzik majd el a forradalom szó, hogy ha a kimondásuk helyett egy-egy talicska földet tolnának a Tisza partjára, estére kész lenne a folyó teljes hazai védműve.

  Ebben a tébolyban élen jár Orbán Viktor (vagy tőle ered az egész, nem tudom). A mai beszédét sem lehet az ünnepi hevültség számlájára írni. Hisz tudjuk, Orbán Viktor soha nem mond semmit saját kútfőből. Most is, mint mindig, felolvassa a gondolatait, és ez a legnagyobb baj. Mert ahhoz, hogy leírja alaposan át kellett gondolnia, utána többször átolvasnia, hogy minden megfelelő-e annak, amit gondolt, és mivel felolvasta annak is gondolta. Eddig is ingattam a fejem néhány (egyre több) megnyilvánulására, de most megállt bennem az ütő! Tegye mindenki a szívére a kezét, és mondja meg, józan gondolkodásra vall ez:

"Eljött az idő, hogy kiálljunk a magyarokért. Kiálltunk akkor, amikor nemtelen támadások értek minket az Európai Unióból, kiálltunk a magyarokért, amikor kivetettük a bankadót és a válságadót, kiálltunk a magyarokért, amikor kiragadtuk a nyugdíjrendszert a tőzsdecápák kezéből. Mi magyarok nem engedünk a 48-ból, és ahogy régen sem engedtük, hogy Bécsből diktáljanak nekünk, úgy most sem fogjuk engedni, hogy Brüsszelből diktáljanak nekünk."

  Mert szerintem nem. Valamit nagy nem ért Orbán úr, vagy nem akar megérteni. Legfőképpen a demokráciát nem érti, nagy baja van vele. Itthon már legyűrte, a demokrácia utolsó bástyáit most döntögeti, de az EU az agyára megy. Nem tudja felfogni, hogy az EU-ban nem az van, amit ő akar, ott nem ő az úr. No, emiatt lángol még a forradalom a szívében (és az elméjében). Attól félek, ha a tanácsadói, vagy akik egyáltalán tudnak vele beszélni (és mernek is ellent mondani neki) rövid időn belül nem tudják észre téríteni nagy baj lesz. Bekerül ugyan a történelembe, ami a leghőbb vágya, de nem, mint győztes hadvezér, nem, mint nagyformátumú politikus, hanem, mint az a lúzer, aki kivezetett egy országot az EU-ból, mire az ország a teljes csődbe zuhant.

  És még egy apró megjegyzés! Minek egy forradalomnak fizetett közönség?

szólj hozzá: Statiszták a Nemzetinél