Semmi bajom a vallással, anno a keresztvíz alá is tartottak, igaz sosem gyakoroltam a vallást és nem is tartom magam hívőnek. De sosem akartam a templomokat lerombolni, bezáratni vagy más egyéb módon korlátozni a tevékenységüket. De most annak a hírnek hallatán, amit olvastam (Egy katolikus alapítvány kezdeményezte Schmitt Pál köztársasági elnöknél, hogy "a megújulás és a múlt lezárása jegyében" távolítsák el a budapesti Gellért-hegyről a Szabadság-szobrot, és a helyére Nagyboldogasszony szobrát állítsák) önkéntelenül kiszaladt a számon egy klasszikus mondás, amit a Jászkarajenői váltóőr mondott, amikor a vonat levágta mindkét lábát: „Hát a tököm nem kéne?”

  Tényleg megbolondult már az egész ország? Mi bántja az alapítvány szemét a Szabadság szobron? Talán az, hogy nem apácaruhában van a nőalak? Vagy az, hogy pálmaágat tart a kezében és nem keresztet? Komolyan le kell rombolni a „megújulás” nevében mindent? Az sem számít, hogy ez a szobor Budapest (ha nem az egész ország) jelképévé vált? Most már semmi sem számít?

  Kezdek félni! Ezek után már semmit nem tartok lehetetlennek. Miről fog még kiderülni, hogy a megújulás jegyében feleslegesnek, sőt elfogadhatatlannak tart majd valaki vagy valakik?

  Ezek alapján tűrhetetlen, hogy Tatabányán még áll a Turul madár szobra! Elvégre az még a pogány magyarok jelképe volt, mit keres a megújult keresztény Magyarországon? Le vele! Állítsunk helyette szobrot például a nyugdíjvédelem hőseinek. Legyen, mondjuk egy lobogó hajú nőalak, magasra emelt kezekkel, egyikben egy kiflivel, a másik kezében szorongassa a NENYI-t! És ez csak egy ötlet a számtalan lehetőség közül.

  Javaslom, hogy a megújulás nevében hozzunk létre egy kommandót, ami bejárja kies hazánkat és feltérképezi, majd lerombolja az összes idejétmúlt, a megújulást akadályozó szobrot, építményt, stb-t.