Nem bolondultam meg. Persze ha én venném fel a hitelt a 4%-ost venném fel, de egészen más a dolog, ha a kormánynak van szüksége hitelre. Ott (dacára az eladósodásunknak) nem a kamat mértéke számít, hanem a feltételei. Bár az sem mellékes, hogy egyesek szerint a 11%-os kamatot nem lehet kigazdálkodni, de ez majd később lesz esedékes, most a lényeg, hogy legyen, valahonnan pénz legalább 2014-ig. Aztán majd meglátjuk. Ha bukik a kormány úgyis mindegy. Ha valami Isteni csoda folytán (vagy ha pártunk és kormányunk úgy dönt, hogy fölösleges választásokat tartani, hisz a fülkeforradalmi kétharmad az idők végezetéig felhatalmazást adott nekik) mégis marad, ez a kormány még mindig kilehet találni valamit. Lehet elmútnyocévezni, (ja, bocs azt már majd nem lehet) lehet, Gyurcsányozni, vagy esetleg Könyves Kálmánra vagy II.(Vak) Bélára is foghatjuk az államcsődöt.

De térjünk vissza a kamatokra, illetve arra, hogy miért kell nekünk inkább a 11%. Az IMF hitel kamatának elég komplikált a kiszámítása, abba itt most nem mennék bele, de a mértéke úgy 4% körül mozogna. A piaci hitel ma elérte a 11%-ot, és még felfelé tendál. De mi mégis inkább a piaci hitelt választjuk, még akkor is, ha esetleg 15%-ra is felugrik a kamat. Miért? Mert a piac nem szól bele a hitel felhasználásába, nem akarja ellenőrizni mit, miért csinálunk vele. Az IMF meg félévente ellenőrizgetne, bele akarna kukkantani ebbe-abba. Persze hivatalosan az ország szuverenitására hivatkozunk, de az igazi ok az az, hogy elszámoltatnák a hitel felhasználását.

Járjuk körbe a dolgot. Vegyük példának Romániát. Nézzük meg, hogy ott milyen feltételek vannak, és ennek fényében nálunk mi várható, illetve miért berzenkedünk az IMF felügyelet ellen.

Romániában a fő makrogazdasági célszámokon kívül a problémás területeket külön monitorozza az IMF és az unió.  (Na, itt kezdődnének a bibik. Az IMF delegáció biztosan szóvá tenné Mr. Kuszaszemnek, hogy a költségvetés nem totó. Azt nem lehet hetente új tippekkel megjátszani. Ráadásul nem kollektív szelvénnyel, háromesélyes tippekkel. Hogy aszongya: DGP növekedés 1. 4,7% növekedés X. stagnálás 2. 2% recesszió)

Tételesen megjelölték, hogy a központi kormányzatnak és a helyi önkormányzatoknak hogy kell csökkenteniük 90 napon túli fizetési hátralékaikat. (Ez is neuralgikus pont lenne nálunk. Mivel itt az a tendencia, hogy 60-90 napos fizetési határidővel engedik a kormányzati és önkormányzati munkákat kiszámlázni, de ezen felül is csúsznak legtöbbször ugyanennyit. Az a vállalkozó, aki kormányzati vagy önkormányzati munkát végez jó, ha fél év alatt hozzájut a pénzéhez. Meg aztán az is kiderülne, hogy annak a fránya körbetartozási láncnak az elindítója maga az állam.)

Különösen részletesen fogalmazott Brüsszel az állami vállalatok gazdálkodásával kapcsolatos feltételekről. Tavaly tavasszal kiderült ugyanis, hogy csak fenntartásokkal tudja elfogadni a román költségvetést az unió statisztikai hivatala az állami vállalatok elszámolásának bizonytalansága miatt. Az ügyben stratégiai és technikai segítséget is nyújt az unió Romániának, rendszerfejlesztést az egyszerűbb és átláthatóbb költségvetési elszámolás miatt, ugyanakkor az egyes vállalatok működésébe a menedzsment jelölésén, privatizációs és merger terveken keresztül a működési költségvetés, beszállítói tartozásokon át széles területen beleszólt. (Na, ezen a ponton már a Kedves Vezető is összeráncolná a homlokát. Ha az IMF mindenbe belekotyogna, hogy lehetne a NER leghűségesebb katonáinak, a Hőn Szeretett Vezető legjobb talpnyalóinak zsíros állásokat osztogatni? Hogyan vitéz(y)kedhetne a kedvenc unokatestvér egy óriásvállalat élén?)

A beruházások hatékonyságának növelése érdekében munkacsoportot hozattak létre, ami a következő 3-5 évben vizsgálja a fő projekteket és jelent róluk, elkerülendő a csúszásokat. A pénzügyminisztériumnak pedig jelentenie kell, ha ez mégis előfordulna, akár időbeli, akár költség értelemben. (Hopp! Itt lenne a legnagyobb sivalkodás a szuverenitásunkért! Mi az, hogy ellenőrzik a beruházásokat!? Csak nem akarják megnézni a közbeszerzési pályázatokat is? Mi közük ahhoz, hogy a legdrágább nyer? Mi közük ahhoz, hogy csak egy induló van, de az meg olyan drágán vállalja, hogy a tervezői költségvetést - ami már eleve elég vastagon van számolva – megduplázza. Mi közük van ahhoz, hogy mindenféle pótmunkákkal megfejelik az eredeti munkadíjakat? Mi közük van ahhoz, hogy a nyertes kinek mennyit oszt vissza? Még a végén kiürülne a pártkassza, no meg jó néhány zseb!)

Bevallom őszintén, hogy engem se Szájjárató Péter, se Kiflicsücsök Gabriella hagymázas szövege nem győz meg. Nekik már akkor sem hiszek, amikor kérdeznek. Bár jókat derülök rajtuk, hogy milyen komoly és hozzáértő arccal próbálják előadni a nagy semmit vagy épp a legnagyobb füllentéseket.

Kuszaszem meg már nem is próbál meggyőzni, már számokat sem mer mondani, hisz ő is tudja, hogy amit ma kimond, holnapra úgyis megváltozik. Azt hiszem, ő valóban bekerül majd a közgazdaságtan nagy történelemkönyvébe, mint a számok nélküli, szöveges költségvetés feltalálója, és felkent papja.

Végezetül annyit, hogy megértem én a 11%-os kamat választását, csak elfogadni nem tudom! Mert ezt a kamatkülönbözetet és a vele járó egyéb költségeket (forint árfolyamkülönbség, még nagyobb adósságtörlesztés, üzemagyag áremelkedés, életszínvonal-romlás, stb.) én is fogom fizetni míg élek.