Nem tudom, miért értetlenkedik Márta István. Az utóbbi másfél évben búra alatt élt? Esetleg ki sem mozdult a színházból? Nem hallgatott híreket, nem olvasott újságot? (Igaz, hiteles médiumból egyre kevesebb van, de a XXI. században élünk, legalább az internetet használta volna). Ha egy kicsit is tájékozódott volna az elmúlt másfél évben tudhatná, hogy unortodox megoldások jöttek divatba. Ma így hívják a diktatúrát.

Azért sem értem miért lepődött meg Márta István, mert ez a döntés nem példanélküli. Megtörtént ez már nem is olyan régen. Gondoljunk csak a júliusi József Attila Színház igazgatói kinevezésére. Akkor sem a szakmai bírálóbizottság által preferált kandidáló lett az igazgató, hanem a Pártunk és Kormányunk által kijelölt káder. A főpolgármester a szakmai szempontok tiszteletben tartása mellett (magyarul, tudom, hogy nem ő a megfelelő, de ezt kaptam ukázként) a pályázatában a színház hosszú távú, zavartalan működtetésére nagyobb garanciát nyújtó kandidálót nevezi ki, mivel a jelenlegi anyagi feltételekkel a teátrum az ő elképzelései alapján működtethető. Remek! Ehhez már csak annyit tennék hozzá, hogy a főváros a nagy spórolásban, szeptemberben rögtön átutalt a színháznak cca. 400 milliót!  

De nézzük csak az Új Színház eseményeit.

Hiába nyújtott be részletesen kidolgozott koncepciót Márta István, az Új Színház 13 éve pozícióban lévő igazgatója, mégis Dörner György pályázata nyert, amely a színházi szakmai bírálóbizottság szerint jóval elnagyoltabb és átgondolatlanabb volt. A bizottság, amely előzetesen véleményezte a pályázatokat, Márta István kinevezését javasolta 6:2 arányban. Megjegyzendő, hogy a Dörnerre leadott két szavazat  a városházi delegáltaktól származott. Ők már akkor deklarálták, hogy pályázhat itt akárki, nyerni a Kedves Vezető által óhajtott pártkatona fog. És így is lőn!

Dörner pályázatából néhány mondat: Az Új Színházra adom be a pályázatom, mert ez van kiírva, de a színház nevét is megváltoztatnám, mert most hamis képzeteket kelt. Azt üzeni, hogy ami új, az mindjárt érték is. Ez pedig nem igaz. Ami csak azért új, hogy ezt hirdethesse magáról, az attól, különösen az elfajzott, beteges liberális hegemóniában lehet retrográd is, vagy talmi. A fenntartó hozzájárulásával Hátország Színházra szeretném változtatni a firmát. A Hátország a szociálliberális iga alatt nyögő magyarságot jelképezi. Egy, az egész nemzet számára életbevágóan fontos visszafoglalási igényt jelent be. Nézőit az egész magyar hátországból, a nemzetállam gondolatát magukévá tett magyar emberekből kell összeszerveznie. Nevezhetnénk akár a Fényes Szelek színházának is, ha a kommunista métely ezt a mozgalmat is nem járatta volna le és nem fordította volna önmaga ellen.

Szerény véleményem szerint, a helyzet kialakulásáért Márta István a felelős! Nem láttam az ő pályázatát, de biztos vagyok benne, hogy hibás. Biztosan tele van szakmai dolgokkal. Repertoárral, szereposztással, tervezett költségekkel, bevételekkel, rövid és hosszú távú tervekkel, koncepciókkal. Viszont nagy valószínűséggel egyetlen egyszer sem írta le a mocskos kommunista, elfajzott liberális kifejezéseket, egyetlen egyszer sem elmútnyócévezett. Ez súlyos hiba volt, meg is lett az eredménye.

Márta István szempontjából már sajnos késő, de hogy a későbbiekben mások ne járjanak úgy, mint ő, lenne egy tanácsom azok számára, akik pályázatra adják a fejüket. Ne sokat törődjenek a pályázat szakmai részével. Elég ha csak annyit írnak, ha ők lesznek az igazgatók minden tökéletes lesz. Viszont nagy hangsúlyt fektessenek az alábbi kifejezések sűrű használatára: mocskos kommunisták, elfajzott liberálisok, elmútnyócév, (esetleg ha biztosra akarnak menni, Gyurcsányozzanak is egy kicsit). Ki ne felejtsék a nemzeti, népnemzeti és nemzetállami kifejezéseket se, ezekért bónusz-szavazat jár! Arra feltétlenül ügyeljenek, hogy a javasolt kifejezések közül egy legalább minden második mondatban szerepeljen, mert annak hiányában a pályázat érdektelenné válik, és a pályázó kiesik.