Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Utolsó kommentek

  • barmokországa: nm (2019.01.01. 14:40) Orbánista lettem
  • nagy1a: Drága jó anyád nem tévedt fiam! Te tényleg hülye vagy!! (2018.10.17. 13:37) Hülye vagy fiam, csak nem forogsz
  • barmokországa: A moderálási alapelvek megszegése miatt 9999-12-31 23:59:00 -ig meg lett vonva a hozzászólási joga... (2015.08.06. 14:51) A barmok országa
  • F.M.J.: Tetszett az írás, és mélyen igaz. Nekem is vannak képeim azokról a „régi” időkről. Most talán csak... (2014.12.27. 22:02) A hó evolúciója
  • F.M.J.: @annamanna: Szép hosszan kifejtetted az álláspontodat, nekem mostanság nincs ennyi időm, csupán rö... (2014.12.04. 02:52) Amiről mindenki elfeledkezik
  • Utolsó 20

2011.08.21. 15:52 _Okostojás_

A rejtőzködő kétharmad

Igazából nem is értem miért kell a választások után 4 évig méricskélni, hogy melyik párt milyen támogatottságot kapna, hisz ennek a mérésnek semmi értelme. Attól még az kormányoz, aki a legutóbbi választást megnyerte, hiába fordulna a támogatottság az ellenkezőjére. Lásd az előző ciklus végét. Persze tudom, a kutatóintézeteknek bizonyítaniuk kell, hogy nem feleslegesek, bár ahogy néhány választás előrejelzéseire visszaemlékszem, még négyévente sem lenne rájuk szükség, de ez szigorúan a magánvéleményem.

Most is azt olvasom, hogy a kormánypártok (pártok???? Hisz a KDNP csak virtuális párt, még a kormány közeli kutatók sem tudtak, bármennyire igyekeztek is, nullánál nagyobb támogatottságot mérni nekik) némi kis visszaesés után újra 53% környékén van, ami ugye a magyar választási rendszer sajátossága miatt kétharmadot jelent.

Nem vagyok vallásos (bár annak idején a keresztvíz alá tartottak), ennek ellenére a saját tapasztalataimon kívül sok mindenben hinnem kell. Mert mi másnak mondható például az, hogy elfogadom azt az állítást, hogy a Föld gömbölyű? Soha nem másztam fel akkora létrára, hogy megtapasztalhattam volna, tehát csak a hit fogadtatja el velem, mint ahogy azt is, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem fordítva. Mivel nem végeztem saját kutatásokat, nem csináltam felméréseket, így azt is csak hiszem, hogy a Fidesz-KDNP támogatottsága még mindig kétharmados.

Mondom, nem végeztem kutatásokat, tehát el kell hinnem, bár az utóbbi napokban a tapasztalataim mást mondanak.

Pénteken műszaki átadáson voltam. Nem volt valami nagy, eget rengető beruházás, így nem volt se szalag átvágás, se állófogadás. Megejtettük a szemlét, megírtuk a papírokat és kész is volt. Szép idő volt, így a hivatalos aktus után egy kicsit beszélgettünk. Természetesen a beszélgetés egy idő után a mai gazdasági és politikai helyzet felé kanyarodott. Mivel jószerint ismeretlenek voltunk egymásnak így a beruházó, a műszaki ellenőr és én, mint kivitelező kicsit visszafogottabban fogalmaztunk. Ennek ellenére világosan kiderült, hogy egyöntetűen az a véleményünk, hogy minden rossz irányban halad. Még azok a dolgok is, aminek szükségességét nem kérdőjelezzük meg, csak a végrehajtás módját nehéz elfogadni.

Szombaton délután egy öregfiúk találkozóra voltam hivatalos. Összejöttünk úgy harmincan, olyanok, akik régen közösen püföltek egy gömbölyű tárgyat, amit labdának hívnak. Többekkel évek vagy évtizedek óta nem találkoztam, bár ennek ellenére azonnal ráismertem mindenkire, ha nem is a termetéből (az idő a legegészségtelenebb dolog a világon, amit most meg is tapasztaltam, hisz a régi délceg sportolótársak zöme olyan szépen kikerekedett, mint a kölök gólya. Én nem is csipszadót vetnék ki, hanem időadót, mert a csipsz nem hizlal annyira, mint az idő. De ezt csak halkan mondom, nehogy a kétharmadék tényleg bevezessék), de a gesztusaikból, a hanghordozásukból azonnal tudtam ki kicsoda. Amikor már alaposan kinosztalgiáztuk magunkat, szinte természetes módon került szóba a politika. Elvégre a férfiember, ha nem a fociról (azt pedig mi nem nagyon szerettük) akkor a politikáról beszél a legszívesebben (a csajozásról nem beszélhettünk, mert néhányan elhozták az oldalkocsijukat is, és hát ugye előttük ilyenről nem szabad beszélni). Egy ismerős társaság némi alkohollal megtámogatva nem nagyon válogatja meg a szavát, ezért inkább nem idézném a véleményeket. A lényeg az, hogy a nagyjából 30 fős társaságban senki nem akadt, aki pozitívan értékelte volna az elmúlt egy évet, illetve optimistán tekintene a jövő felé.

Ma, vasárnap reggel nyúlok az ásványvizes flakonért, de csak a levegőt markolásztam. A fenébe! Elfogyott, tegnap akartam venni, de az ünnep miatt nem voltak nyitva a boltok. Na, akkor irány a bolt, mert a tudomány szerint a csapvíz is egészséges és ebben hinnem kellene, de a tapasztalatom mást mond. Ha megnyitom a csapot, valami tejszerűen fehér folyik ki belőle erős klórszagot árasztva és ez a valami engem cseppet sem emlékeztet a vízre, ezért inkább ásványvizet iszom már évtizedek óta. A boltban nem sokan voltunk így a pénztáros hölgy ráérősen ütögette a billentyűket, közben mondta a magáét. Nekem mondta, de valószínűleg nem nekem címezve, mert kissé válogatva a szavait, de igen lehordta a mostani kormányt. Mivel nem akartam sokáig időzni ezért nem adtam alá a lovat (pedig én még cifrábbakat is tudtam volna mondani), hanem csak megértően bólogattam, és egy „Hát igen, ez van”-nal elköszöntem és elindultam hazafelé. Útközben megakadt a szemem egy út melletti bodegán, ahol dinnyét árultak. Összefolyt a nyál a számban és megálltam. Én voltam az egyetlen vevő így az eladó hölgy ráért. És belekezdett, szinte szóról szóra ugyanazt mondta, mint a bolti eladó. Bár ő még egy kicsit megfejelte konkrétumokkal is a mondandóját. Megtudtam, hogy ápolónő. Szereti a szakmáját és vagy 20 éve már műveli is. Eddig még csak nem is gondolt rá, hogy elmenjen az egészségügyből. De most kezd elege lenni. Nem a kórházból (bár nem idézném mit mondott, milyen állapotok vannak a megye legnagyobb kórházában), nem a betegekből, nem a munkából, hanem a megalázó fizetésből. A rengeteg túlóra ellenére most nagyjából 90 ezret visz haza havonta, de ha megszüntetik a pótlékokat (az új munka törvénykönyv szerint megszüntetik) akkor, ha fájó szívvel is, de menni fog. Már nehezen bírja - fakadt ki - hogy a kórházi munka után esténként még házakhoz jár ápolni, sebeket átkötözni, a szabadnapjain meg beáll a zöldséges pult mögé árulni.

Száz szónak is egy a vége. A három nap alatt jó néhány különböző tevékenységű és habitusú emberrel találkoztam. Volt közöttük ismerős, ismeretlen, az ismerősök közt olyanok, akikkel annak idején nem értettünk egyet, de most mindenkivel arra az álláspontra jutottunk, nem jó ez ami most folyik, és ha valaki véletlenül tavaly rájuk is szavazott, ma már nem tenné.

Visszakanyarodva a címhez. Nem tudom, hogy most kinek higgyek? A kutatóknak vagy a tapasztalatomnak? Vagy valóban az van, hogy a kétharmad most rejtőzködésre adta a fejét…

Szólj hozzá!

Címkék: politika közélet


A bejegyzés trackback címe:

https://okos-tojas.blog.hu/api/trackback/id/tr53168870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása