Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Utolsó kommentek

  • nagy1a: Drága jó anyád nem tévedt fiam! Te tényleg hülye vagy!! (2018.10.17. 13:37) Hülye vagy fiam, csak nem forogsz
  • barmokországa: A moderálási alapelvek megszegése miatt 9999-12-31 23:59:00 -ig meg lett vonva a hozzászólási joga... (2015.08.06. 14:51) A barmok országa
  • F.M.J.: Tetszett az írás, és mélyen igaz. Nekem is vannak képeim azokról a „régi” időkről. Most talán csak... (2014.12.27. 22:02) A hó evolúciója
  • F.M.J.: @annamanna: Szép hosszan kifejtetted az álláspontodat, nekem mostanság nincs ennyi időm, csupán rö... (2014.12.04. 02:52) Amiről mindenki elfeledkezik
  • annamanna: @F.M.J.: hahaha, ezt most csak mellékesen mellékelem, egy dalocska a szakításról. Afféle jellegzet... (2014.12.03. 17:09) Amiről mindenki elfeledkezik
  • Utolsó 20

2011.03.19. 11:11 _Okostojás_

Életszerű életszerűtlenség

  Előre bocsájtom, hogy az alábbi történet kizárólag az én bomlófélben lévő agyam torzszüleménye, ilyesmi ma a világon nem történhet meg, Magyarországon pedig egyszerűen lehetetlen lenne.

 Egy szép csendes nyári este két pigmentáltan erősen determinált legény poroszkált a falu főutcáján. Céltalanul őgyelegtek, szinte tapogatózva, mert a csillagok alig pislákoltak, a hold olyan keskeny sarlóval jelent meg az égen, hogy egy gyertya fénye nem sok, de még annyit sem adott. A közvilágítás már régen nem működött a faluban, mert az áramszolgáltató megunta, hogy kétnaponta cserélje az izzókat. Hiába tettek be új égőket a lámpaburákba amint elmentek Pimasz Matyi a falu rossza azonnal kilődözte őket a csúzlijával. Így hát a két cimbora, mint az éjjeli lepkék, a fény felé indultak. Történetesen az utcában csak a „Mennyből a törköly” elnevezésű vendéglátó-ipari egységből szűrődött ki némi fény. Bár a zsebük lukas volt, mint az ország szociális hálója, amin már évekkel ezelőtt átpottyantak, de azért benyitottak, hátha akad egy cimbora, aki meghívja őket egy italra. De nem akadt. Viszont már annyira szomjasak voltak, annyira hiányzott egy cigi, hogy megszólították a kocsmában a leggyengébbnek nézett asztaltámasztót, ugyan adjon már egy kis pénzt italra, bagóra. Történetesen a gyenge láncszemnek nézett törzsvendég a Morcos család tagja volt, ami azonnal kiderült amint Morcos Misi belépett az objektumba. Rövid tőmondatokban (amit Lőrincze Lajos pironkodva hallgatott volna) eligazította a zaklatókat és szinte tettlegesség nélkül ki is tessékelte őket a nyári éjszakába. Ezzel a történet véget is érhetett volna, de nem ért véget.

  A továbbiakban megtudhatjuk, hogy milyen veszélyes is az influenza, milyen gyújtó hatású (és itt nem az arcon gyúlt lázrózsára gondolok). Morcos Misi egy nap lázas lett, ezért ellátogatott a háziorvosához Paraszolvenciazsebű Tihamérhoz, ahol összetalálkozott egy régi ismerősével. Annyira régi volt az ismeretségük, hogy már nem is emlékezett rá, ki az illető, honnan ismeri, de ezek apróságok, kár is vele foglalkozni. Amíg várakoztak a doktor úrra (aki épp leltározta a tojásokat, libákat és a némi készpénzt, amit eddig kapott a rendelésekért) unalmukban beszélgetni kezdtek. Az ismerős elpanaszolta, hogy a falu többségi kisebbségének néhány tagja többször csúnyán nézett rá, ezért bár messze laknak Mohácstól egy kis busójárást szeretnének rendezni a falu alvégén, ahol a történetünk elején szereplő cimborák is laknak. Misi egyetértett az ötlettel, szerinte sem árt egy kicsit megijeszteni azt a társaságot, akik nem átallották zaklatni az ő szeretett testvérét, de még szíve szerint kiegészítené a riogatást egy kis felvilágosítással is. A felvilágosítás módján egy picit elmorfondíroztak, aztán lassan kialakult a kép. Az elemlámpát kizárták az eszközök közül, mondván az túl kevés fényt vet. Már majdnem a petróleumlámpa mellett döntöttek, de kiderült egyiküknek sincs otthon, ezért annak egy kicsit modernizált változatában a Molotov koktélban egyeztek meg. Misi el is vállalta a felvilágosító eszköz elkészítését. Néhány nap múlva, amikor Misi és családjának néhány tagja beugróként (mert Kacsa Kázmérék libatopmérgezést kaptak és kidőltek a szolgálatból) a „Védjük a falu fehérliliomait” földművesőr egylet tagjaiként elindultak járőrözni. A falu szélén belebotlottak az ismeretlen ismerősökbe. Mivel épp náluk voltak a Molotov koktélok, hát odaadták azokat a felvilágosító népművelőknek, hogy terjesszék a kultúrát. A Morcos család, bár nagyon fájlalták nem tarthattak a misszióval, mert ugye fontos közszolgálati feladat teljesítésében voltak. Az ismeretlen csapatnak olyan jól sikerült a felvilágosító munka, hogy bírósági ügy lett a vége.

 Nos, mindenki maga döntheti el, hogy mennyiben életszerű a mese…

1 komment

Címkék: politika közélet


A bejegyzés trackback címe:

https://okos-tojas.blog.hu/api/trackback/id/tr802752374

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a sötétség seregeinek vezénylő tábornoka 2011.03.19. 11:59:34

A történet talán itt tér el leginkább a valóságtól:
"a falu többségi kisebbségének néhány tagja többször csúnyán nézett rá"