Hiába a forradalom, hiába alakult át már szabadságharccá (még Brüsszelnek is hadüzenetet küldtünk), a tanácsadók valahogy nem akarnak eltűnni a színpadról. Igaz nem nagyon akarnak a rivaldafénybe kerülni, de valahogy mindig vetül rájuk egy kis fény, hogy felismerhetők legyenek. Mint ahogy most is! Pedig már Budai Leszámoló Gyula is küzd ellenük, mint egy modern Don Quijote, sőt még maga Papcsák Exleszámoló Ferenc is (bár ő igazán érdekes megoldást talált a 40 milliós tanácsadói szerződések felülvizsgálatára. 80 millióért szerződött tanácsadókkal az ügy megoldására). De Budai ide, Papcsák oda, a tanácsadók újra felbukkantak a kormány és holdudvara körül. Igaz most még viszonylag kis összegekkel (vagy még csak azok kerültek napvilágra, meg különben is evés közben jön meg az étvágy). Jó, tudom, a 3-15 millió forintos tanácsadói díjak nem rengetik meg a világot, talán még a magyar költségvetést sem taszítják a csődbe (bár, ahogy nézem, a kormány kétségbeesetten keresgél – legtöbbször a mi zsebünkben – minden fillér után).

  Már régebben is elgondolkodtam, de most újra az eszembe jutott az, hogy ha ezek a tanácsadók ilyen felkészültek, hogy ha ők ilyen profi módon megoldják az ügyeket, vajon miért nem őket nevezik ki azokra a posztokra ahova a tanácsaikat adják? Hopp! Ez azért nem biztos, hogy jó ötlet lenne. Mert itt van például Hegedűs Zsuzsa szociológus, aki 10 millió forintért ad tanácsokat Orbán Viktornak. Na, ő nem biztos, hogy jó lenne miniszterelnöknek, hisz ő egy törékeny, érzékeny nő. Hogy is tudná elviselni azokat a pofonokat, amiket hőn szeretett vezérünk kapott Brüsszelben, arról nem is beszélve, hogy utána még fel is mosták vele a padlót. Bár az is meglehet, hogy épp Zsuzsa asszony tanácsai miatt viselte el szeretett vezetőnk a sok kritikát, ami miatt csupán vörös (nem összetévesztendő a szocialista vörössel) lett a feje és nem lila, és a válaszában is alig lépte túl a 150 decibelt a hangereje.

 Azon gondolkodom, hogy ha ez a jövő, ha lépten-nyomon tanácsadókra van szükség vajon a kormány az állampolgárokkal is ilyen bőkezű lesz, ha ők tanácsadásra szorulnak? Szerintem vegyük bele az új alkotmányba, hogy minden állampolgárnak alanyi jogon jár heti egy tanácsadás, aminek a számláját az Állami Tanácsadói Kifizető Központba beküldve kifizetné nekünk a kormány.

 Itt van például Borvirágorrú Ede. Már szinte belebolondul a tanácstalanságba. Esténként, amikor belátogat a „Maligán Logisztikai Központ” nevű becsületsüllyesztőbe a gyomra mindig egy csomóban van az idegességtől. Egyszerűen nem tudja eldönteni, hogy mit is igyon, melyik a jobb és főleg gazdaságosabb neki? A kisfröccs (1dl bor, 1 dl szóda 140 Ft), a nagyfröccs (2 dl bor, 1 dl szóda 190 Ft) vagy a házmester (3 dl bor, 2 dl szóda 300 Ft). Ede, hogy oldja egy kicsit a feszültségét gyorsan rendel egy vodkát, de a tanácstalansága ettől még nem szűnik meg, viszont a negyedik vodka után már nem is mer mást rendelni. Addigra olyan ízesen és főleg nedvesen (magyarul köpködve, de annyira, hogy egy működő locsoló kocsi hozzá képest sivatagi homokvihar) beszél, ami már kissé zavarja Lapáttenyerű Józsit, a csapost (akivel viszont nem érdemes ujjat húzni, mert valamikor bányász volt és fénykorában, a bányában egyedül megrakott a szívlapátjával 80 csillét műszakonként). Szegény Ede már az őrület szélén táncol, valóban szüksége lenne egy megnyugtató tanácsra. Ilyen helyzetben szerintem jogosan járna neki is egy tanácsadás, mert ha a mája is úgy akarja, Ede még élhet akár 20 évet is, és a két évtizedes pszichiátriai kezelés sokkal többe kerül, mint egy egyszeri néhány milliós tanácsadás.

 Nem megérné még a hülyének is? Hát még a kormánynak…