Addig mószeroltam a főnökömnél a földtupírozó emberünket, addig hajtogattam neki, hogy én felkészültem a tupírozásra, ha kell, már másnap nekiállok, és úgy megtupírozom a földet, hogy a világ is a csodájára jár, míg a főnök kirúgta őt és engem bízott meg a feladattal.
Ekkor kezdődtek a bajok! Évekig sulykoltam mindenki felé, hogy én milyen zseni vagyok, hogy még magam is elhittem, de amikor ténylegesen tupíroznom kellett tanácstalanul álldogáltam a földút szélén és csak nézegettem hogyan is fogjak hozzá. Gondoltam elkezdek szövegelni neki (úgyis többen mondták már, hogy az égnek áll a hajuk a szövegemtől) amire feltupírozódik a föld oszt annyi! De ez a fránya föld nem akart tupírozódni. A falu kicsit zúgolódni kezdett, hogy hol van már a tupír, mert szeretnék látni, ha már megígértem.
Ekkor fogtam egy sajtpapírt és 29 pontban leírtam a legfontosabb dolgokat a tupírozáshoz. Többek közt ezeket: 1. Kacskabajszú Józsi szabadon főzhessen pálinkát, de csak saját használatra, ha a pálinkát a Háromfogú Bözsi bögrecsárdájában akarja kiméretni akkor literenként 200 Forintot tegyen a zsebembe. 2. Nagyfenekű Maris bejelentés és adó nélkül cselédkedhessen, de ha összebújik a valamelyik gazdával, akkor alkalmanként tegyen 1000 Forintot a zsebembe. 3. A Nemzeti Együttszántás MgTSZ elnökének és ugrómókusának a fizetése nem lehet több mint havi 2 millió (Lóképű Gáspár elnök erre nagyon felhúzta az orrát, de megnyugtattam, hogy a többit majd megkapja cipőkoptatási, sárkaparási átalányként meg papsajt utalványokban, ami szintén lesz úgy 2 millió havonta).
Sajnos, a hathatós, lényegre törő intézkedéscsomag nem hozta meg a kellő eredményt, az a megátalkodott föld továbbra sem tupírozódott fel és a nép újra elkezdett zúgolódni. Valamit sürgősen ki kellett találnom. És ekkor kipattant az isteni szikra! Itt van a faluban Uzsorás Kázmér, akiről köztudott, hogy kölcsönöket ad és abból rengeteget profitál, elvesszük az uzsora felét és kész! Ha nagyon ellenkezik, majd jól megmondjuk neki, ha nem tetszik, mehet a másik faluba! De ezen túl is van még itt lehetőség. Már régóta figyelem, hogy van egy társaság, aki tombolajegyeket árul a Nyugdíjtőzsde nevű Öregek klubja alap megbízásából. A nép százszámra veszi a tombolajegyeket annak a reményében, hogy ő nyeri meg a fődíjat, ami nem más, mint heti egy szelet zsíros kenyér az élete végéig. De megtudtam, hogy a klub visszaél a befizetett pénzzel és kockára teszi a zsíros kenyeret, mert piacnapokon eljárnak a környező falukba és felteszik a tombolapénzt az itt a piros hol a piros nevezetű befektetési alap részvényeire. Ez tűrhetetlen (meg aztán sok pénzről is van szó, jól jön a tupírozáshoz) ezért megbíztam Kiflicsücsök Gabikát (akit régóta ismerek, még a „Harapd ki a pókot a sarokból” mozgalomból), hogy védje meg zsíros kenyeret. Gabika nagy lendülettel neki is kezdett. Mondott tücsköt-bogarat, (mert lássuk be sosem az eszéért szerettük) amit a falu vigyorogva hallgatott, amire én nagyon berágtam és mondtam Gabikának, hagyja abba a szónoklatokat, egyszerűen vegye el tombolapénzt oszt annyi! Így is lett.
De ez a fránya föld továbbra sem tupírozódott fel. A nép egyre jobban zúgolódott. Bár nem értem őket, hisz annyi mindent tettem értük. Nem elég az, ha megígértem, hogy jól megvédjük őket is javaikat is? Nem elég, ha még azt is megígértem mindenkinek jobb lesz? Mit akarnak még? Talán azt, hogy tartsam is be az ígéreteim? Annyira nem bolondultam meg!
Egye fene, hogy lássák, mennyire szem előtt tartom a boldogulásukat előkapom azt a sajtpapírt, amire a 29 pontot írtam és a hátuljára felfirkantok újabb 26 pontot. Például ezeket: 1. A mezőőr és az erdőkerülő évente csak 20 nap szabadságot vehet ki. 2. Holnaptól a Hordóhasú Jani is menjen minden nap dolgozni (nem érdekel, hogy 20 éve levágta mindkét lábát és kezét a vonat, szája van, beszélni tud, dolgozzon és kész!) 3. A Púpos Maca ne lopja otthon a napot, holnaptól csak akkor kapjon segélyt, ha előtte 50 évig igazoltan gátat épített. 4. A táppénzcsalók kiszűrése érdekében elrendelem egy betegellenőrző kommandó felállítását, akik meglepetésszerűen ellenőrzik az otthon maradókat. Akinek nincs minimum 45 fokos láza, vagy nem lóg ki legalább 2 infúziós cső a karjából azt gúzsba kötve szállítsák a munkahelyére.
Úgy látom hálátlan a nép. Ennyi intézkedés, ennyi törődés után is csak zúgolódnak. Ráadásul a szomszéd faluból is mutogatnak ránk. Valami nem stimmel itt, de már nincs több ötletem. Nincs más hátra, feladok egy hirdetést a helyi „Kanászkűrt” sajtóorgánumba:
Londoni székhelyű pénzügyi PR-céget és egy "politikai lobbicsoportot" keresek a rólam kialakult, "megviselt" kép javítása végett, valamint a befektetők meggyőzésére arról, hogy a gazdasági és költségvetési politika "jó kezekben van nálam"
Utolsó kommentek