Naptár

július 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Utolsó kommentek

  • barmokországa: A moderálási alapelvek megszegése miatt 9999-12-31 23:59:00 -ig meg lett vonva a hozzászólási joga... (2015.08.06. 14:51) A barmok országa
  • F.M.J.: Tetszett az írás, és mélyen igaz. Nekem is vannak képeim azokról a „régi” időkről. Most talán csak... (2014.12.27. 22:02) A hó evolúciója
  • F.M.J.: @annamanna: Szép hosszan kifejtetted az álláspontodat, nekem mostanság nincs ennyi időm, csupán rö... (2014.12.04. 02:52) Amiről mindenki elfeledkezik
  • annamanna: @F.M.J.: hahaha, ezt most csak mellékesen mellékelem, egy dalocska a szakításról. Afféle jellegzet... (2014.12.03. 17:09) Amiről mindenki elfeledkezik
  • annamanna: @F.M.J.: (folyt). "Attól, hogy valakinek a gyereke(i) a legfontosabb a világon, még lehet belőle s... (2014.12.03. 05:25) Amiről mindenki elfeledkezik
  • Utolsó 20

Utolsó kommentek:

barmokországa 2015.08.06. 14:51:59

A moderálási alapelvek megszegése miatt 9999-12-31 23:59:00 -ig meg lett vonva a hozzászólási joga. Indoklás: magyar_nemzet/moderalasi-alapelvek-1031670 II. Az oldalairól a következőket törlik a moderátorok: 10. Nem választható olyan felhasználónév, amely obszcén vagy trágár kifejezés, rasszista, mások vallását, nemzeti, nemzetiségi hov.

Bejegyzés: A barmok országa

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2014.12.27. 22:02:54

Tetszett az írás, és mélyen igaz. Nekem is vannak képeim azokról a „régi” időkről. Most talán csak egyet írnék, de a fiatalabb „pánikoló” nemzedék értheti belőle, hogy mennyire megviselte korosztályunkat a téli havazás. Mármint az igazi, amiből magam is sokat megéltem, mivel én sem a plázageneráció tagja vagyok.
Leesett a hó nem túl váratlanul, mert sejthető volt december derekán. A házakat be nem fedte, de elég volt arra, hogy a hótolók jobbára inkább csak egymás mentésével legyenek elfoglalva eredeti rendeltetésük helyett. Még az ideiglenesen itt állomásozó baráti alakulatok is elhagyták ideiglenesen a laktanyákat, és gondolom inkább stratégiai okokból, mint baráti gesztusból, de nekiláttak az utak felismerhetővé tételének. Apám még ébredésünk előtt elment dolgozni, mert bejárós volt és kezdődött a munkaidő. Anyám rövid gondolkodás után kissé átszervezte a tervezett menüt. Azt mondta, hogy a kenyeret be kell osztani, mert nem tudható, hogy mikor jutunk frisshez a hó miatt, ezért az ebéd egytálétel lett sok tarhonyával, hogy ne kelljen hozzá kenyér, a vacsorára szánt vajat pedig sültkrumplira tettük és nem kenyérre, arra kevés sót szórtunk, és nélkülözés nélkül túléltük a „rettenetes” időjárást. Így visszaemlékezve még élveztük is.
Az én gyerekkoromban ekkora pánikot okozott a korábbi hóra reggelre ráesett újabb negyven-hatvan centi takaró, színes riasztások, meg ajvékoló kereskedelmi médiák nélkül csak úgy, mert épp tél volt. Azt azért hozzá kell tenni, hogy az a generáció még nem volt olyan élhetetlen, mint a mostani. Mobilja, haspólója, menő ékszere, tetkója, meg az ördög tudja mennyi haszontalan hitványsága mindenkinek van, de nem tudom, hogy a mai fiatal családanyák hány százalékának van annyi esze, hogy ezek mellett, vagy ha kell akkor helyett tartson pár kiló krumplit, néhány konzervet, gyertyát, stb. problémásabb időszakokra. Szóval valami életrevaló gondolat vajon hány fejben fogalmazódik meg mostanság?

Bejegyzés: A hó evolúciója

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2014.12.04. 02:52:28

@annamanna: Szép hosszan kifejtetted az álláspontodat, nekem mostanság nincs ennyi időm, csupán röviden reagálnék.
- A kapcsolatokról.: Nem tudtál meggyőzni. Ha csak Mo.-ban gondolkodunk, akkor is van több millió férfi és nő (még ha sok esetben nem is méltók erre a címre), de ehhez képest elég kevés az olyan elmeháborodott „kapcsolat”, amikről a példáid szólnak, tehát nem általános. Nekem úgy tűnik, hogy összekevered a gyerek fontosságát egyes szülők majomszeretetével. Már valahol korábban írtam, hogy szerintem a gyerekkor az az időszak, amikor a gyereknek felnövekedése során meg kell tanulnia mindent, amit egy felnőttnek tudnia kell, magyarul felkészülés az önálló életre. A szülő akkor mondható eredményesnek, ha a gyerek olyan lesz, amilyennek akarta nevelni. Fontos, hogy a szándékkal essen egybe az eredmény és ne a megnyilvánulással. Pl.: nem elmondani kell ezerszer az elvárást, hanem rávenni a gyereket, hogy megfeleljen neki. Ez egy nagyon komoly munka, amit nem lehet félvállról venni, és így az sem megengedhető, hogy a gyerek csak úgy nőjön, mint a dudva. Bibliai időkben talán még lehetett így hozzáállni, mert mindenki ugyanolyan nevelést kapott, de manapság a „szabadon” nevelt gyerek csak elvétve nem nyűg a társadalom, vagy a szülei nyakán. Szerencsére többnyire egykék, ami a folyamatos kihalásukhoz vezet. A természet gondoskodik, csak időre van szüksége. Nekünk, embereknek az lenne a feladatunk, hogy ne termeljük újra liberális nevelési mintákkal a heréket. A sorrendiséggel kapcsolatban kifejtettem az álláspontom, és fenn is tartom. A példámmal illusztrálva: ülhetsz a kedvenc ruhádban az asztalnál, és közben eheted a kedvenc ételed. Ez akkor is így van, ha szerinted „mesebeszéd”. Nincs sorrend, mert egészséges esetben két különböző dologról van szó. Tudom, hogy vannak aberráltak, de azok orvosi esetek. Mint mondottam, normális kapcsolatban élek. Soha fel sem merült bennem ilyen beteg kérdés, hogy a páromat, vagy a gyerekeimet szeretem-e jobban. A páromat szeretem, mert Ő a másik felem, a gyerekeimet pedig szeretem, és mindent megteszek (tettem), hogy olyan felkészítést kapjanak az Életre, amivel a jég hátán is megélnek. Természetesen ragaszkodom hozzájuk, de már csak a legkisebbről kell gondoskodnom. Ez nem az általad leírt kapcsolati minta, nem majomszeretet. Felnőtt emberek, élik az életüket külön, de ettől még próbálunk aktív kapcsolatot fenntartani. Tényleg nem értem, hogy pszichiátriai esetekbe kapaszkodva miért próbálod bizonygatni, hogy mindenki megbuggyant. Tényleg sok az elmeroggyant, de nem mind ugyan abban szenved.
- Az intelligenciáról. Valóban fejleszthető, de kicsit sem mindegy, hogy ki honnan indul, és a fejlődésnek is megvannak a korlátjai. Nem úgy van, hogy valaki kitűzi 90-ről a 140-et, és megcsinálja. Ez más testrészekkel is így van, az agy is ilyen.
Vezetői alkalmasság. Ha a szavakba kapaszkodsz, akkor talán lehet némi igazságod, de a vezetői képesség is olyan, mint sok minden más. Megtanulhatsz fogásokat, felkészülhetsz helyzetekre, és adott pillanatban látszatra lehetsz vezető, de aki erre alkalmas is, annál ezek a dolgok spontán jönnek, mint ahogyan más levegőt vesz. Másként nem is lehet. Olyan, mint autót vezetni. Megtanulhatod a mechanizmusokat és lehetsz ügyes az üres parkolóban, de a forgalomban nincs idő lenézni a pedálokhoz, hogy jóra akarsz-e rálépni. Ha nincs meg az alapvető képesség, akkor fejleszteni sincs mit. Amit az emberek egymásra gyakorolt hatásáról írtál, nem ismeretlen számomra, bár nem sok tapasztalatom van. Én egy nyugodt és pesszimista beállítottságú ember vagyok. Igazi tehetség az, aki kizökkent a nyugalmamból. Nem szoktam veszekedni, sőt a szóhasználatom sem szoktam durvára fordítani. Csak az emberi hülyeségen akadok ki néha, de általában azt is nyugalommal kezelem.
- A dalocskádról. Nagyon örülnék, ha ilyen zajokról (mert zenének nem nevezném) nem kapnék linket. Zsibbadok tőle, rettenetes.
- A háború lehetőségéről: A mai huszonévesek valóban alkalmatlanok a háborúzásra. Többnyire, még. De vannak még jó erőben lévő idősebbek, és egy kiképzés is sok lehetőséget tud felmutatni. Egyelőre nem hanyagolható a kérdés csupán feltétel hiányosság miatt. De a megfogalmazásod tetszett!

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.12.03. 17:09:48

@F.M.J.: hahaha, ezt most csak mellékesen mellékelem, egy dalocska a szakításról. Afféle jellegzetesen mai huszonéves életérzés van benne, és ami miatt különösen tetszik, ami miatt igazolja azt, amit eddig írtam, az a lemez címe: Szólj ANYUNAK, hogy a városban vagyok
:D
Amúgy a dalocska: www.youtube.com/watch?v=SjYH1k67ByQ
A refrén, amit ismételget: "Ez az elválás is pont olyan lett, pont olyan mint a többi."
Ééééés a lemez címadója, hahaha: www.youtube.com/watch?v=eTNyfeOBHOw
Nahát erről van szó, alapvetően ez van a problémák hátterében.
Valakivel a háború lehetőségéről beszélgettünk, azt írtam, elképzelhetetlen. A mai európai népesség, különösen a huszonévesek teljesen alkalmatlanok lennének egy háborúra, épp amiatt is, mert gyerekesek, fegyelmezetlenek. Azt írtam, az USA is pont ebben a cipőben jár, az USA sem tudna ma már egy jelentősebb reguláris sereget vezényelni, fel is hagyott ezzel. A tőlünk keletre folyó háborúsdik sem hagyományos háborúk, nagy reguláris csapatmozgásokkal, mert erre ma már nagyjából mindenki alkalmatlan. Csak fegyelmezetlen terrorista sejtek háborúznak egymással, és volt rá eset, hogy egymást is majdnem kinyírták az IS harcosok, mert az egyik megette a másik Snickerjét :)
Így állunk, még háborúra is alkalmatlanná váltunk, ami ugyan külön haszon, legalább a háborútól nem kell félni :) Mert nincs ott anyuci, aki megfőzné a reggeli kakaót. :)
Odüsszeusz még Pénelopéhez ment haza a háborúból, de a mai fiatal felnőttek inkább anyunak telefonálnak haza, ha baj van.
Sajnos egyáltalán nem véletlen, hogy ez a 28 éves fiú utoljára még az anyját hívta: www.borsonline.hu/20141127_magyar_ferfi_holttestet_talaltak_meg_angliaban
Felnőttként még mindig "gyerek" volt, akinek legfontosabb kapcsolata az anya.
És nem volt elég lelkiereje ahhoz, hogy kikerülje a csicskáztatókat. Kiszolgáltatottként élt, önmagához méltatlanul - és úgy is halt meg. Ő volt az: www.facebook.com/fejes.viktor
És hát... dühítő összehasonlítani azzal, aki miatt meghalt... :(

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.12.03. 05:25:01

@F.M.J.: (folyt). "Attól, hogy valakinek a gyereke(i) a legfontosabb a világon, még lehet belőle sok, mert mindegy, hogy hányan hallgatják az estimesét elalvás előtt, de ettől függetlenül lehet számára más megközelítésben a világon legfontosabb a párja is, mert egészen más dologról van szó, csak a nyelvi kifejezésrendszerünk nem tudja kellőképp érzékeltetni."
Mesebeszéd. Dehogynem. Pontosan lehet tudni. Ha nem lehet pontosan tudni, akkor ott kábítás van.
Amúgy az egész világ ebben vergődik. A szülők és a gyerekek a legfontosabbak egymásnak, miközben a párkapcsolatok jönnek-mennek.
Van egy új magyar "sikerfilm", én csak a trailert láttam www.youtube.com/watch?v=rbyOcZHGjZc és azt látom benne, hogy miközben anya és apa vitázik, anyuci még a felnőtt fiú önéletrajzát is megírja, és megszervezi a munkahelyét. A fiú persze, PERSZE! hogy képtelen egy lányhoz valóban szorosan és elkötelezetten kötődni. Ugyan minek is, ha ott van anyuci, aki minden problémát megold?

"helyes reakcióinak valószínűsége jelentősen alatta maradhat a kevésbé művelt, de jelentősen intelligensebb társához viszonyítva."
Az intelligencia szerintem feladatmegoldással fejleszthető. Feladatokat az ember akkor old meg, ha rákényszerül, mert általában nem kényelmes. Ha valamit nem kell elvégezni, azt az ember szívesen kihagyja. És itt jön be megint a nevelés, pláne az anyai nevelés szerepe - ha a szülő túldédelgeti a gyereket, akkor kímélni fogja, nem fog tőle követelni, nem terheli meg feladatokkal, nem vár el tőle elég teljesítményt, esetleg sok dolgot elintéz, megold helyette, és természetesen akár erőn felül is mindent megad neki. Így a gyermekből lusta és kényelmes felnőtt lesz, aki mindig a könnyebb utat keresi, akinek rosszul esik, ha valahol teljesítményt követelnek tőle, és mivel nem teljesít, a képességei sem fejlődnek.
Hasonlítsd össze a Tizedes és a többiek c. filmben Sinkovits és Darvas karakterét - a tizedes úgy nőtt fel és úgy élte az életét, hogy tisztában volt vele, minden problémát neki kell megoldania, nem repül a sült galamb a szájába. A tiszt gazdag család gyereke, mindent megoldottak helyette, és a háborúban teljesen magatehetetlenné vált, képtelen döntéseket hozni, csak "bőg". Nem az a baj, hogy rosszabb képességű vagy kevésbé intelligens, mint a tizedes, hanem hogy "nem szokta a cigány a szántást"; el lett kényeztetve, így aztán el volt kényelmesedve. Amit nem használnak, az nem fejlődik, és ez nem csak az izmokra érvényes, hanem a képességekre és az intelligenciára is. "Az intelligencia komplex képesség, ami a problémamegoldásra irányul." - írja a wiki. Nos, akkor tud valaki problémákat megoldani, ha VANNAK problémái, és a kutya se segít azokat megoldani, magának kell kitalálnia, mi a megoldás. Ekkor van esélye fejlődni. Ha megcsinálják helyette, akkor nem fejlődik. Például az amerikai népesség - amikor az elődeik az Újvilágba vándoroltak, és szembenéztek az ismeretlennel, akkor nagyon bátrak, merészek, ügyesek voltak. És milyenek a mai utódaik? Mondjuk ilyenek: www.youtube.com/watch?v=V3ROsVTKVDw (szerencsétlen "queen of cover" már meg is halt). De ijesztő példája annak, mivé válnak az emberek valódi kihívások nélkül.

"vagy alkalmas valaki a vezetésre, vagy nem."
Mindenki alkalmas arra, hogy példát mutasson. Ha ezt teszi, máris vezető.
Mindenki alkalmas arra, hogy változtasson, befolyásoljon másokat. Ha ezt teszi, máris "irányító" pozícióban van, ezt bővebben így írtam le:
Biztosan előfordult már, hogy nyugodt voltál, de jött valaki, aki kiborított, feldühített, és magad sem tudtad, miért, rettenetesen ideges lettél. Talán az is előfordult már, hogy ideges voltál, de valaki miatt megnyugodtál, ellazultál, és hirtelen kevésbé tűnt fontosnak az a probléma, ami miatt korábban aggódtál.
Ha előfordult, akkor azt jelenti, hogy belekerültél valakinek a mentális erőterébe, és a hatására megváltozott az állapotod.
Talán az is előfordult már, hogy valakinek a te hatásodra változott meg az aktuális lelkiállapota, te ragasztottad át másra a te rossz- vagy jókedvedet. Ebben az esetben más került a te hatásod alá.
Az emberi kommunikáció során gyakran történik hasonló: az egyik ember gerjed, a másik gerjeszt.
Namost, ha nem szeretnél valakire rágerjedni, azt csak úgy érheted el, ha mentálisan erősebb vagy nála. Akkor bárhogyan próbálkozik, a lelkiállapota nem ragad át rád, és nem fogsz a jelenlétében kizökkenni a nyugalmadból. Pl: www.youtube.com/watch?v=tZmaPaXK_7I
A politikában ugyanerről van szó. Ha nincs elég lelkierőd, arra mész, amerre a hergelők vezetnek. Ha van erőd, nyugodt maradsz és kimaradsz a balhéból. Akkor marad az erőd arra, hogy a saját dolgodat végezhesd. Ha felgerjedsz, akkor az erődet azoknak adod, akik a saját pecsenyéjüket sütögetik. Szolgálsz nekik azzal, hogy támogatod a céljaikat. Nem neked lesz belőle hasznod, hanem azoknak, akik begerjesztettek.

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.12.03. 04:00:49

@F.M.J.: (folyt.) "Úgy vélem, hogy a természetbe beilleszthető dolgok helyesek is."
Erre ezt írtam: (a korábban írtaknak) lesz egy olyan természetes következménye, hogy mindenki az "anyaöl" biztonságába vágyik vissza. Tehát olyan családmodellt preferál, ahol a nő a leginkább anyáskodó. Ez látszik a legkevésbé megterhelőnek, a legstabilabbnak, a legkevésbé stresszesnek, a leginkább természetesnek.
De csak azért látszik így, mert az életünk annyira stresszessé vált, hogy egyszerűen túl kimerültek vagyunk több bizonytalanságot bevállalni. Tehát nem merjük elhagyni a "mátrixot".
Ahhoz, hogy több kockázatot merjünk vállalni, először is nyugalom kell. A nyugalomhoz pedig az kell, hogy ne küzdjünk elérhetetlen célokért, és ne kelljen folyamatosan küzdeni a kapcsolatainkban sem. Ez a cikk megdöbbentően jó ebből a szempontból: krisztamami.wordpress.com/2014/03/05/fejlodes-forrasa-belso-nyugalom/

"de talán teljesen természetes, ha számára legfontosabb a gyereke lesz."
NEM! A legfontosabbnak a férjének kell lennie, ez a természetes sorrend. A gyerek csak utána következhet. Ugyanígy a férfinál is (bár ők sokkal inkább betartják azt, hogy az esetleges gyerekeik csak akkor számítanak a számukra, ha a nő is számít, aki szülte vagy neveli a gyereküket; tehát ők könnyebben betartják azt, hogy elsősorban a nőhöz kötődnek, és csak a nőn keresztül a gyerekhez. A nők nagyon könnyen felborítják ezt a sorrendet, ezzel a RANGSORT! Mert ha a gyereke fontosabb a számára, mint a férje, akkor többre is tartja. Ezt már Éva is így csinálta, azóta jellemző női viselkedés ez, és minden egyes esetben ROSSZ!! Azért tartjuk természetesnek, mert már Éva ősanyánk is így viselkedett, de attól ez még NEM TERMÉSZETES!
Ez semmi más, mint a férfi megvetése!
És Káinokat nevel! (Meg lehet nézni a mai világot, miért ilyen...)

A természetes az, hogy a férfi és a nő elsősorban egymáshoz tanul meg kötődni, mert ők a párjai egymásnak.
Azt mondják, a gyerek azért fontosabb, mert ő a nő testén belül fejlődik ki.
Aha. És a férfi hányszor tartózkodik a nő testén belül? Ugyanazt a "járatot", amit a gyerek egyszer használ életében, a férfi hányszor?
Az az anya-gyermek kötődés, amiből a férfi ki van zárva, egyáltalán nem természetes, hanem beteges, és már az ókori görögök is tudták, hogy ennek semmi jó következménye nincs, sőt akár átkot is von maga után, ezt ábrázolták mitikusan az Oidipusz-mítoszban.
Akit így neveltek fel, annak akár az is eszébe juthat, hogy tényleg, "fizikailag" is kifejezze a "szeretetét" az anyja iránt:
3Móz 20,11 Ha valaki az ő atyjának feleségével hál, az ő atyjának szemérmét fedi fel: halállal lakoljanak mindketten; vérök rajtok.
5Móz 27,20 Átkozott, a ki az ő atyjának feleségével hál, mert feltakarja az ő atyjának takaróját! És mondja az egész nép: Ámen!
1Kor 5,1 Általában hallatszik köztetek paráznaság, még olyan paráznaság is, a milyen a pogányok között sem említtetik, hogy valaki atyjának feleségét elvegye.
(Ha emlékszel, a Nyugalom-filmben is volt erre egy halvány utalás, a regény jóval erősebben utal az anya és a gyerekei közti szexuális kötelékre.
Vajon honnan fújhat az ilyen szél, ha nem a sátánizmusból??? Akik belesüllyedtek az okkultizmusba, azok
nem csinálnak ilyet? Szerintem csinálnak, és még egyéb fajtalanságot is.)
De ha a dolog nem is süllyed eddig, az anya iránti feltűnő érdeklődés, az anyához való túlzott kötődés mindenképpen átkozottá, nyomorulttá, szerencsétlenné teszi a fiú életét, elég, ha Hamletre utalok, aki addig járt az anyja szoknyája után, amíg őrületbe és halálba nem kergette Ophéliát, sikeresen kiirtotta a családját és elvesztette az egész országot, szóval egész Dánia elveszett.
Vagy ott van a Psycho, hasonló alapállással - a felnőtt fiú az anyjával él, amíg csak az anya be nem pasizik, erre a fiú megőrül, mert az anya "megcsalja" őt...
Számtalan variációja lehet, nem látszik mind ilyen durvának, de akkor is, minden variáció ROSSZ!!!
A férfi és a nő elsősorban EGYMÁSNAK rendeltetett, és nem a gyerekeiknek! A gyerek nem előzheti meg fontossági sorrendben a párt! Nem lehet fontosabb és kész.
SOKKAL KÖNNYEBB egy édibédicukimuki kisgyereket szeretni, mint egy felnőtt embert. De NEM SZABAD jobban szeretni. Akkor is a felnőttnek kell fontosabbnak lenni, ha éppen elviselhetetlen.
A gyerek nem válhat pótszerré, vigasszá stb, a bosszúállás eszközévé (mert ugye sokszor az a vége, hogy az egyik szülő, általában az anya, direkt a másik fél, azaz az apa ellen hergeli, uszítja a gyereket! Számtalan példa van rá). Rettenetes dolgokra veszik rá az ilyen szülők a gyerekeiket, akik tovább hordozzák a csalódott fél gyűlöletét, ahogy Hamlet is az apja bosszúállásának eszközévé vált. A szülők egymás iránti gyűlölete megmérgezi a gyerek elméjét, lelkét.

"Népes családból származom"
Nem voltak véletlenül gyakorló katolikusok a szüleid? Csak mert nekem a kereszténység- és azon belül is különösen a katolicizmus-bírálatodból az "jön le", hogy neked ez a családi "terhed"...
az enyémet hagyjuk, nem fontos :)

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.12.03. 03:14:11

@F.M.J.: (folyt.) Ez közismert, mégis leírok két példát: az egyik Luther Márton és Katherina von Bora esete, akik 16 (!) gyereket neveltek fel (ebből 6 saját, 10 elhalt családtagoktól "örökölt" gyerek, bár csak 13 nőtt fel, 3 meghalt). Mindeközben Katherina szekerezett, panziót vezetett, sört főzött, zöldségeskertet művelt stb, szóval egymaga volt a "német gazdasági csoda" (Bibliát soha nem olvasott, csak amikor Luther kínjában pénzt fizetett neki érte. Teljesen fölösleges időtöltésnek tartotta). Ha a gyerekekre koncentrált volna, akkor mindezt a tevékenységet nem tudta volna megcsinálni. Már egyetlen gyerek is lefoglalhatja az anya energiájának 100%-át, nemhogy 16. Nyilván csak úgy tudott ilyen "nőstényördögként" pörögni, hogy a gyerekek úgy nőttek fel, mint a bolondgomba, eszébe se jutott, hogy az "érzelmi tankjaikat" feltöltse (és nyilván Luthernek se).
A másik példa Jesus lost in Jerusalem. Amikor 12 éves korában elveszett, a hazatérő szülők 3 nap után vették csak észre, hogy nincs meg a gyerek, addig nem is keresték!
De egyik esetben sem lehet azt mondani, hogy Luther és Katherina vagy József és Mária gondatlan szülők lettek volna. A kor szokásai szerint nevelték a gyerekeiket.
Az ilyen távolságtartó nevelésnek természetesen az a következménye, hogy a gyerek számára nyilvánvaló, hogy 15-20 éves kora körül le kell válnia, saját családot kell alapítania, és a továbbiakban ahhoz kötődnie. A szülők nem kapaszkodnak a felnőtt gyerekükbe, hiszen gyerekként sem terhelték túl magukat a nevelésével, nem áldozták fel magukat a gyerek oltárán, nincs mit visszakövetelniük, a gyereket nem terheli a lelkiismeret, hogy szegény szüleim... mi lesz velük nélkülem. Így képes arra koncentrálni, hogy belekötődjön a saját párkapcsolatába.
A '60-as évek "lázadó" forradalma viszont épp az ellenkezőjét eredményezte az elvileg kitűzött célnak - a szülők és gyerekek nem váltak le egymásról, hanem egymásba gyógyultak, és attól kezdve a párkapcsolat totálisan bizonytalanná, kicserélhetővé vált, a szülő-gyerek viszony jelenti a biztos pontot, kapaszkodót az életben, nem a párkapcsolat. Ez pedig visszamenőlegesen is megakadályozza a stabil párkapcsolatok kialakítását, tehát egy önerősítő folyamat, ahogy a szülő-gyerek közti távolságtartó viszony is egy önerősítő folyamat volt.
Az utóbbi modell mindig is jelen volt a történelem során, csak nem olyan egyértelműen, mint ma (ld. Éva-Káin, vagy Hitler és az anyja viszonyát, amiről az ismerősök megjegyezték, hogy ilyen erős anya-fiú kötődést még nem láttak. Persze nem lesz mindenki Hitler, de maga a folyamat hibás).

Valaki azt hozta fel erre, hogy: "smerős az "őt is anya szülte" fordulat, illetve annak köztudomású elismerése, hogy az anyák még a rablógyilkos, a teljes társadalom feltétlen megvetését kivívó gyermeküket is szeretik? Amióta az emberiségnek emlékei vannak, mindig is ismeretes volt, hogy az anya az, aki minden körülmények között hajlandó a lehető legtöbb segítségre; logikus tehát, hogy nagy bajban őt hívják az emberek.
A sebesültek, haldoklók is az anyjukat szólongatják a harctéren. Nem hinném, hogy ez a több ezer éve tartó általános éretlenség jele volna."

De: Radnótinak eszébe sem jutott az anyja, neki csak Fanni járt az eszében.
Ha egy felnőtt ember számára a párkapcsolata nem fontosabb, mint a szülője, az anyja, akkor az az ember éretlen. És azért ilyen, mert az anyja is éretlen, nem engedte el, kapaszkodik a felnőtt gyerekébe. Az első nő, aki a gyerekébe kapaszkodott, Éva volt ("Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól." - az Éva számára kirendelt férfit úgy hívták, hogy Ádám, és nem úgy, hogy Káin. Éva a férje elé helyezte a fiát, és ezzel tragikus pályára állította az életét, és a minta azóta is öröklődik, nemzedékről nemzedékre, évezredek óta. Ez bizony az emberiség ősrégi éretlensége).
www.youtube.com/watch?v=S9CQJQOaoZk ez a jelenet egy olyan házasságot mutat be, ami közismerten a feleség és az anyós háborúja miatt bukott meg. A férj soha nem tudott átkötődni a feleségéhez, mindig az anyja irányítása alatt maradt, a feleségével nem tudott olyan meghittségben élni, mint Radnóti és Fanni.
Az éretlen embert az jellemzi, hogy nem tudja egészen komolyan venni a párkapcsolatát, ezért váltogatja - bizony, ezt csinálta Ferencjóska barátunk is: www.youtube.com/watch?v=vKCrW7owwOk (első jelenet, 3:25-ig)
(Előzménye a darab szerint egyenesen a mama konspirációja www.youtube.com/watch?v=q2r0xiEK42o#t=05m48s -tól)
Az ilyen ember a bajban nyilván azt fogja hívni, akihez a legjobban kötődik: www.youtube.com/watch?v=rqGkbjs_h-w

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.12.03. 03:11:10

@F.M.J.: sajnálom, ha nem tetszett. Szerintem amiről szól, egyáltalán nem egyedi, még akkor sem, ha kisarkították a sztorit (pedig el tudom képzelni, hogy vannak ennél is durvább változatai). Pl:
444.hu/2014/12/01/egy-baltas-ferfi-tamadt-a-csaladjara-91-eves-apjat-megolte/
www.metropol.hu/cikk/869957-csaladirtas-kulcson-elfogtak-a-gyanusitottat

Ezek arra példák, hogy ha a felnőtt férfi valamiért nem tud elszakadni a szüleitől, akkor nagy árat fizet érte.... teljesen leépül, akár meg is buggyan.
És sajnos tömegek vannak hasonló helyzetben.
Ennek sok oka van. Mondjuk, az egyik ok: www.youtube.com/watch?v=SNrOyJMMUlQ
"Hidd el, nem segíthet senki,
és senki nem vezet!
Mégis férfivá kell érned"
A szülőkről való leválás különösen a fiúk számára nehéz, mert ők jobban tudatában vannak annak, hogy ha elengedik a szülők segítő kezét, akkor onnantól kezdve csakis magukra vannak utalva.
A nők-lányok könnyebben veszik ezt az egészet, mert biztosak abban, hogy majd találnak egy "erős férfit", aki "gondoskodik" róluk (ez persze nem igaz, de mindenki így indul neki az életnek).
A nők könnyebben leválnak a szülőkről (felmérések szerint jóval több huszonéves lány él a szüleitől távol, mint amennyi fiú; ők tovább otthon maradnak). És könnyebben indulnak neki a nagyvilágnak is - jóval több nő vándorolt ki az utóbbi években nyugatra, mint amennyi férfi. A nők nem szoronganak attól, hogy nem kapnak segítséget, és maguknak kell magukról gondoskodni. Persze az esetek legnagyobb részében mégis így alakul, és jön a jajveszékelés a felelőtlen, mihaszna férfiakról, akikre nem lehet számítani meg a nők jogairól és elnyomottságáról - de eleinte a nők nagy része úgy gondolja, hogy természetesen rá fog találni a maga fehér lovas hercegére, akire csak elég rátehénkednie, és onnantól kezdve "örök szerelemben" élnek.
A fiúknak a leválás halálugrás, és ha gyermekként nem kaptak elég felkészítést (mert az iskolarendszer is elveszi az önbizalmukat, mert az is a lányoknak kedvez stb), akkor talán soha nem jön el az az idő, amikor képessé válnak egy stabil párkapcsolat kialakítására.
Ez utóbbit olyan sok tényező akadályozza, hogy isteni csoda, ha néha mégis sikerül. Egyre ritkábban.
Ennek pedig lesz egy olyan természetes következménye, hogy mindenki az "anyaöl" biztonságába vágyik vissza. Tehát olyan családmodellt preferál, ahol a nő a leginkább anyáskodó. Ez látszik a legkevésbé megterhelőnek, a legstabilabbnak, a legkevésbé stresszesnek, a leginkább természetesnek.
De csak azért látszik így, mert az életünk annyira stresszessé vált, hogy egyszerűen túl kimerültek vagyunk több bizonytalanságot bevállalni. Tehát nem merjük elhagyni a "mátrixot" (ami szó szerint anyaméhet jelent).

Ugyanez fordított oldalról nézve: www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/10-eve-pszichiatrian-kezelik-elias-gyula-anyjat-2175949
"miután apámmal elváltak, egyszerűen nem tudta úgy kezelni az életét."
Tehát miután a pasi lelépett, attól kezdve a nő önálló életvitelre képtelen állapotba került, a fia gondoskodott róla, amíg csak az is meg nem unta és el nem menekült tőle, úgyhogy a nőt intézetbe kellett vinni.

Vagy egy másik példa: "Nyolcéves lehettem, amikor anyám ideg-összeroppanást kapott. Attól fogva mindig sötét volt a házunkban, a redőnyök le voltak engedve. Anyám mindig köntösben volt, és alig szólt hozzánk. A legelső emlékem róla, hogy egyik kezében kávéscsésze, a másikban meg cigaretta volt, és állandóan azokat a rohadt szappanoperákat bámulta. Sosem kelt fel, csak amikor már rég elindultunk az iskolába. Így aztán én adtam enni az öcséimnek, uzsonnát csináltam nekik és felraktam őket az iskolabuszra. Amikor hazaértünk, anyám a tévé előtt hevert vagy éppen aludt. Amíg a haverjaim kint fociztak, én otthon főztem vagy takarítottam. Nagyon utáltam, de valakinek meg kellett csinálnia.
Megkérdeztem Lest, hol volt ezalatt az apja.
Apám sokat utazott üzleti ügyben, és tulajdonképpen lemondott anyámról. Legtöbbször a vendégszobában aludt... elég fura házasság volt. Több orvoshoz is elküldte anyámat, de nem tudtak segíteni rajta, aztán egyszerűen bedobta a törülközőt." (Susan Forward: Mérgező szülők, 39-40. p.)

Ha azt hiszed, a filmben ábrázolt élethelyzet kivételes, akkor sajnos tévedsz. Sok ember teljesen elhagyja magát. Ő maga depressziós, tehát pszichés, mentális nyomás alatt van, de tovább is adja ezt, és ő is nyomás alá helyezi a környezetét.

"Sajnos a párkapcsolat szembeállítása a szülő-gyerek kapcsolattal szintén nem értelmezhető számomra."

Az időben visszafelé haladva azt lehet látni, hogy a szülők és gyerekek elég nagy távolságot tartottak egymástól. Ami együtt járt azzal is, hogy nem fordítottak annyi energiát a gyerek "érzelmi tankjának megtöltésére", mint ahogy azt az utóbbi évtizedekben a pszichológia sulykolja. A nemzedékek közti viszonyok kimértebbek, szertartásosabbak voltak, inkább a tisztelet jellemezte.

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2014.11.28. 20:09:18

@annamanna:
Az ajánlott filmet megnéztem. Nem értem, hogy mit akarsz vele. Ez a film egy sztárallűrjeibe belehülyült kiöregedett primadonna végvonaglását mutatja be. Szó se róla, valóban pokollá teszi a fia életét, de mivel megbomlott az elméje, így általánosításra alkalmatlan. A múltkor időm sem volt, de ettől a szivárványos szalon-tahótól amúgy sem szeretek semmit megnézni, mert pont olyannak tartom, mint ez a film volt. Leginkább letargiaképzésre jó.

Sajnos a párkapcsolat szembeállítása a szülő-gyerek kapcsolattal szintén nem értelmezhető számomra. Népes családból származom, a feleségem is, de a miénk még annál is népesebb lett. Nem tudok arról nyilatkozni, hogy mi játszódik le egy nőben, míg a gyerekét hordozza, de talán teljesen természetes, ha számára legfontosabb a gyereke lesz. Úgy vélem, hogy a természetbe beilleszthető dolgok helyesek is. Jelen esetben, a természet fajfenntartási mechanizmusairól van szó, amit biokémiai úton működtet. A gyerek csak akkor lesz hasznára a fajnak, ha felnő, és szülővé válik. A hím pótolható. A hím/férfi szerepe a természetben a szaporítás, később a létfenntartás, míg a nőstény/nő ennél sokkal hosszabbtávú feladattal kénytelen megbirkózni. Ha a párja segít ebben, akkor jó, ha nem, akkor is ezt várja tőle a természet. A kétféle kapcsolatot szembeállítani, vagy összevetni nem értelmezhető, mert egészen különböző típusú kapcsolatról van szó. Ugyan olyan banális dolog mércét rendelni mellé, mint azt hinni, hogy kétszer annyi gyerek fele annyi szeretetet, vagy odafigyelést kap. A szülő-gyerek kapcsolat azon múlik a felnőtté válás idején, hogy a kamaszkor milyen ütközéseket produkált. A párkapcsolat pedig a résztvevők egymás felé mutatott ragaszkodásán, őszinteségén és bizalmán alapszik. Abból amit leírtál számomra az jön le, hogy valószínűleg fagyos viszonyban állsz a szüleiddel, egyedül, vagy laza kapcsolatban élsz, és nincs gyereked. Attól, hogy valakinek a gyereke(i) a legfontosabb a világon, még lehet belőle sok, mert mindegy, hogy hányan hallgatják az estimesét elalvás előtt, de ettől függetlenül lehet számára más megközelítésben a világon legfontosabb a párja is, mert egészen más dologról van szó, csak a nyelvi kifejezésrendszerünk nem tudja kellőképp érzékeltetni. Attól, hogy valamelyik ruhádat jobban szereted, mint bármi mást, még lehet egy kedvenc édességed, amit szintén jobban szeretsz, mint bármi mást.

Széchenyi és a kütyük témakörről. Azok a példák, amikkel érvelsz, valójában rátermett vezetők eredményeit hirdetik. Ezt remekül alátámasztja Tibet tragédiája, ahol a szellemi élet spirituális szinten zajlott, messze magasabban, mint a hozzájuk képest agresszív barbár kínaiaknál, de a rátermett katonai vezető és a szükséges „kütyük” hiánya azt az eredményt hozta, amit mindannyian tudunk. Természetesen tudom, hogy a képesség és a műveltség nem üti egymást, mert mivel az agyunknak csupán egytizedét használjuk, bárki rendelkezhet nagyon magas szintű tudással. Egy apró gond van csupán, hogy a gyengébb képességű ember helyzetfelismerése, és helyes reakcióinak valószínűsége jelentősen alatta maradhat a kevésbé művelt, de jelentősen intelligensebb társához viszonyítva.

„Te ezt tanultad. Politikusnak viszont senki sem tanul.”
- Súlyos tévedés. Én a szakmámat tanultam, anyagokról, technológiákról, eszközökről, stb. Azután sok évig magam is csináltam azt, amit most irányítok. Vezetővé a képességeim tesznek, nem a tanulmányaim. Sok szakembert ismerek, akiktől máig tanulok újat, tehát a Te nézőpontodból nekik kellene a posztomon elhelyezkedniük, de minden magasabb tudásuk ellenére sincs meg bennük a vezetés és döntéshozás képessége. Ez egy adottság, amire nem kell büszkének lenni, nem kell szégyellni, de meg sem lehet tanulni. Vagy van, vagy nincs. Ennyi. Ezért vannak tehetséges, és tehetségtelen politikusok is, mert vagy alkalmas valaki a vezetésre, vagy nem.

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.11.25. 02:52:20

@F.M.J.: "Az egyház úgy járt, mint az az ember, aki először ölt embert. Mivel a hiteles tanításokat is ismerték, úgy gondolták, hogy az ő lelküknek már harangoztak, hát mostmár semmi sem drága. Ezt már nem kell különösebben magyarázni, csak meg kell nézni a katolikus egyház, és annak vadhajtásainak működését a történelem során, beleértve az általad már többször említett jelenkori házaló élősködőket is."

Hát... azért azt sem állíthatod, hogy nincs senki, aki legalább egy picit hiteles ne volna.
Például erről: tv2.hu/rising_star/162530_abbe_lewis_kinek_mondjam_el_vetkeimet.html
Nekem ez jut eszembe: "Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését." (Róma 8:19)
Lehet, hogy neked más jut eszedbe ... hát kinek hogy. Nekem ez a mondat ugrott be róla.

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.11.25. 02:40:57

@F.M.J.: "Széchenyi féle fejlesztéseket érdemtelenül kütyüzöd le. A vasút nem tablet, az lánchíd pedig nem pláza."
Ezt értem, de nem tudok mást felhozni ellene, mint amit írtam. Hosszú távon az emberi minőség bármilyen technikát képes maga alá gyűrni. Tehát, ha egy hatalom a technikai fölényét fejleszti, egy idő múlva valamilyen úton-módon alul fog maradni azokkal szemben, akiknek az emberi minősége jobb.
Erre klasszikus példa a rothadó római birodalom és a barbár törzsek összecsapása, vagy az USA és Vietnam, vagy éppen a görögöknek sem technikai fölényük volt a perzsákkal szemben, az angoloknak a spanyol Nagy Armadával szemben, a ruszkiknak a németekkel szemben, Jean d'Art-nak az angolokkal szemben stb. Vannak helyzetek, amikor a lelki állóképesség többet számít, mint a technikai fölény. Nem mindig igaz ez, nem mindig használ, de én mindenképpen érdemesebbnek tartom ebbe fektetni az energiát. Annak ellenére, hogy persze egy ország technikai szintjén sem árt javítani, ha egy mód van rá.
De hogy Széchenyi hogy végezte, az jól mutatja, hogy a saját mentális állóképességét, teherbírását sem ártott volna fejlesztenie...

"A műveltek önmagukban bármilyen emelkedettek is, nem sokra mennek, mert kell a gyengébb képességű is, ha másra nem, legalább a szükséges gépek előállítására és karbantartására. Ez a réteg pedig csupán az őt körülvevő „kütyük” számából tudja meghatározni a saját minőségét, tehát szükség van a kütyükre, még ha átmenetileg is."
A műveltségnek nem ellentéte a gyengébb képesség; azt meg végképp nem értem, hogy melyik csoport határozza meg magát a kütyük számával.
A kütyük számával akkor határozza meg magát valaki, ha társadalmilag az az elfogadott értékmérő.

"A leírásod az én esetemben paradox. Én egy építésvezető vagyok."
Te ezt tanultad. Politikusnak viszont senki sem tanul. Ott nem kérnek papírt a szakértelemről, mert ahhoz nem kell érteni.
Ha legalább olyan cenzus volna, mint régen a vének tanácsa, ahol olyanok igyekeztek az egész közösséget érintő kérdésekben döntést hozni, akik már leélték az életüket és sokat tapasztaltak, sokat láttak, sok mindent átéltek, akkor azt mondom, oké. De ha valaki semmivel sem lát többet, mint a társadalom átlaga, akkor az nevetséges. "Vak vezet világtalant, és mindketten gödörbe esnek".

Pláne, ha azt látom, hogy egy politikusnak a magánélete szétesik, vagy tele van gyanús ügyekkel - akkor hogyan akar nagyobb embertömeget vezetni, ha magát vagy a családját sem képes kordában tartani? Ebbe beletartozik a közvagyon elprédálása is.

Amit a Bibliáról írtál, nem tudom, honnan vetted, mivel a tudást kiemelten említetted benne, ezért felteszem, valamiféle gnosztikus irományból.
Ezt én most akárhogy is cáfolnám, úgysem fogadnád el, ezért csak azt mondom - ha számodra a vádlott a Biblia, akkor nem ártana a vádlott védekezését is meghallgatni. Ahhoz pedig, hogy a Biblia érveit meghallhasd, el kellene olvasnod. Azt ugyanis, hogy a Biblia hiteles vagy hiteltelen, igaz vagy hamis, bölcs vagy ostoba, jó vagy rossz, tiszta vagy szennyes, szent vagy gonosz írás, csak akkor tudod meg, ha elolvasod.
Amíg nem ismered, addig bármit elhiszel róla, amit csak mondanak, te nem ellenőrzöd le az állításokat. Leellenőrizni pedig csak úgy tudnád, ha elolvasnád.
A Biblia az emberi, azon belül is az európai kultúrának olyannyira az alapműve, hogy igazán gyalázatos, mennyire ismeretlen mégis az emberek számára.

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.11.25. 01:39:06

@F.M.J.: először a másodikra: értem, amit mondasz, de.... egyszer már ajánlottam, most újra ajánlom ezt a filmet: www.youtube.com/watch?v=yfuW3KgodoM nagyon Elgondolkodtató, mert sajnos nem egyedi eset, hogy a szülő magába szippantja a felnőtt gyereke életét.
Ez egy másik példa rá: www.onlinesorozatok.tv/pusszantlak-dragam
Nagyon sokan vannak, akik nem bírják elengedni a gyerekeiket. Mivel maguk sem nőttek fel soha, így aztán a gyerekeikből sem lesz felnőtt soha.
hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%ADvek_sz%C3%A1llod%C3%A1ja
Ebből a sorozatból is az volt a tanulság, hogy az életben a szülőkhöz és a gyerekhez való kötődés állandó, felbonthatatlan, a párkapcsolatok pedig jönnek-mennek, azok lazán variálhatók, eldobhatók, újrahasznosíthatók stb.
Tehát valaki vagy felnőtté válik mentálisan, és a szüleihez való felbonthatatlan kötődését képes felülírni egy olyan párkapcsolattal, ami felbontatatlan - vagy továbbra is a szüleihez (és a gyerekeihez) való kapcsolat marad a számára az első számú kötődés, ami mindent felülír, tehát elsődlegesen továbbra is gyerekként (és/vagy szülőként) képes meghatározni magát, a párkapcsolatban pedig mindig bizonytalan marad.
Ha az első számú, legstabilabb kapcsolatává a párkapcsolat válik, akkor leválik a szüleiről és azt is hagyja, hogy később a gyerekei leváljanak róla.

Ha megkérdeznék minden felnőtt embert, hogy számára ki a legfontosabb a világon, sajnos sokkal többen mondanák azt, hogy a gyerekeik vagy a szüleik, mint azt, hogy a párjuk.
Ez mindig is így volt és mindig is így lesz.
Te nem fogadod el hitelesként a Bibliát, pedig nem véletlenül kezdi úgy az ember történetét, hogy "és elhagyja a férfi apját és anyját, és ragaszkodik feleségéhez és lesznek ketten egy testté".
Mert amíg valaki nem képes úgy elhagyni a szüleit, hogy erősebben ragaszkodjon a párjához, mint hozzájuk, addig mentálisan nem egészen felnőtt.
Éváról ezt írja a Biblia: "Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól."
Nem tudom, érted-e ennek a jelentőségét - Éva számára Ádám volt a férfi, de Éva lazán felcserélte a fiára. Jobban kötődött a fiához, nagyobb tiszteletet adott neki, mint a férjének, és ezzel "megásta a sírját" Káinnak, pontosabban megásta a sírját Ábelnek. Káint az rontotta meg, hogy az anyja jobban kötődött hozzá, mint a férjéhez.
Szerinted hány hasonló anya van napjainkban, akik jobban kötődnek a gyerekeikhez, mint a férjükhöz?
Majdnem mind, sajnos.
Azt mondod, a Biblia nem hiteles. Pedig dehogynem az. Olyan mélységében látja az emberi problémákat, amire semmilyen más írás sem képes.
A Mrs. Tűzvolte, a Kramer kontra Kramer stb nagyon megható filmek, de mind arra épülnek, hogy a felnőtt ember (ezekben épp az apa) jobban kötődik a gyerekéhez, mint a párjához, és ebben semmi kivetnivalót sem látunk, sőt ezek rendkívül megható, megindító és tiszteletreméltó történetek. Pedig a szereplőik valamilyen értelemben véve nem egészen érettek, hiszen nem képesek a szülő-gyerek relációt egy másfajta relációval helyettesíteni, pontosabban egy egyenrangú párkapcsolatot egy egyenlőtlen szülő-gyerek viszony elé helyezni a fontossági sorrendben.
Szerintem az embereknek csak egy kis része képes erre, de persze attól még nagyszerű, csodálatos, pompás tetteket hajthatnak végre, lehetnek rendkívüli hősök, az emberiség megmentői is akár.
Jézus is előbb váltotta meg az emberiséget, mintsem elvegye az Egyházat feleségül... ez utóbbival meglehetősen ráér, úgy tűnik :)
Az igazán érett személyiségen alapuló kapcsolatra legyen példa mondjuk az ijesztő, 20 gyerekes Lukács-család. Elég nyilvánvaló, hogy akár a férj, akár a feleség fontosabbnak tartotta volna a gyerekeket, mint egymást, akkor nem születhetett volna ennyi gyerek (hiszen így egy-egy gyerek a szülőkből keveset kapott).
Gondolj bele, talán nem véletlen, hogy régebben, amikor a szülőkről való leválás könnyebben ment, mint ma, eleve jóval nagyobb volt a gyerekek és a szülők távolsága.
Amikor a 60-as években beindult a szülők elleni lázadás, az éppen nem azt eredményezte, hogy a szülők és gyerekek eltávolodtak volna egymástól, hanem pont fordítva - összezártak, és kizárták az életre szóló párkapcsolatok lehetőségét, tehát azt, hogy a párkapcsolat átírja a szülőtől való lelki függés fontosságát.
A lázadás eredménye mindig pont az, hogy megerősíti azt, ami ellen lázad. Tehát, ha valamit meg akarsz erősíteni, csak biztass embereket arra, hogy lázadjanak ellene. A politikusok ezzel a mentális törvénnyel tökéletesen tisztában vannak és ki is használják.

De azt néztem, hogy még ebben a videóban is www.youtube.com/watch?v=9Ky41lTtknU ami nem túl távoli múltról szól, a szülő (anya) csak elmosódott háttéralak, a gyerekkor fókuszában már a világ felfedezése áll, és a barátok. A szülő és a gyerek is jórészt a saját önálló életét éli, nem csüngenek egymáson.

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2014.11.23. 19:42:13

@annamanna:

„Mesélek egy tök hétköznapi szitut. Becsületes, rendes emberek, hat gyereket nevelnek. A legidősebbet, amikor felnőtt, befogták: adja haza a fizetését …”
- Amit leírsz, az egészében szerintem sem elfogadható, de egy része nagyon is elvárható. Én magam úgy gondolom, hogy a gyerekkornak nem az intézményesített idiotizmus korszakának kellene lennie, ahogyan sokfelé látni lehet, hanem a felnőttkorra való felkészülés idejének, melynek során a járástól a felelősségteljes gondolkodásig mindent el kell sajátítani. Ha a gyerek kikerül az iskolából, munkába áll, amíg otthon lakik, addig természetesen elvárható, ha másért nem, hát pedagógiai okokból, hogy hozzájáruljon a család létéhez, mint felelősségteljes felnőtt ember. Ez nem élősködés a szülők részéről. A fiatalnak meg kell értenie, hogy vagy eltartott, és beosztásra kerül a napirendje, vagy felnőtt ember, és akkor részt kell vennie a terhek viselésében is. Ebben semmi kivetnivalót nem látok. Végül is az albérletet is fizetni kell, plusz rezsi, meg mosás, élelmezés, stb… . Én inkább azt tartom élősködésnek, ha a felnövő gyerek az iskolái végeztével is otthonról láttatja el magát, miközben semmit sem segít, és a jövedelmét is eltapsolja.
A többi témát nem tudnám röviden lereagálni, egyszer később még bizonnyal lesz rá lehetőség. Üdv.: FMJ

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2014.11.23. 19:41:24

@annamanna: Az időm szűkre szabott, csak néhány dologra tudok válaszolni, talán majd később újra előkerülnek.

„"Én a Széchenyi irányelvei szerinti építkezést tartom helyesnek"
Én nem. Mások nyilván még ostobábbak voltak, mint Széchenyi, de alapvetően azt gondolom, az emberi minőségen múlik egy ország jövője és nem a technikai kütyükön.”
- Ha a történelmi helyzetben értelmezzük a dolgokat, akkor belátható, hogy a Széchenyi féle fejlesztéseket érdemtelenül kütyüzöd le. A vasút nem tablet, az lánchíd pedig nem pláza. Ez csak a dolgok egyik oldala. A másik, hogy minden társadalomban van mindenféle ember. A műveltek önmagukban bármilyen emelkedettek is, nem sokra mennek, mert kell a gyengébb képességű is, ha másra nem, legalább a szükséges gépek előállítására és karbantartására. Ez a réteg pedig csupán az őt körülvevő „kütyük” számából tudja meghatározni a saját minőségét, tehát szükség van a kütyükre, még ha átmenetileg is.

„Ennek az értelme: ha van valamilyen kitűzött célom, amit el akarok érni, abban csak hátráltatna az, hogy másoknak mondjam meg, mit csináljanak…”
- A leírásod az én esetemben paradox. Én egy építésvezető vagyok. Nagyon hátráltat a munkámban, amikor valamit ténylegesen is nekem kell elvégeznem, mert azidőre valamennyire elveszítem a fonalat az egész áttekintése terén. Utasításokat is kell adnom olyan témákban, aminek a gyakorlati fogásaival nem vagyok tisztában. Csak a példa kedvéért.: Elég annyit tudnom mondjuk egy park bevilágításával kapcsolatban, hogy bizonyos funkciók kivitelezhetők. Ezt el is mondom a megfelelő szakembernek, és attól függetlenül, hogy meg tudnám-e valósítani saját magam, elzavarom a szakit, ha azt állítja, hogy lehetetlen, mert tudom, hogy csak ő alkalmatlan. Álláspontomban megerősít, hogy már láttam a terveken szereplő dolgot másutt működés közben, valamint, hogy a szakmában járatos tervellenőr már felülvizsgálta a terveket. Nagyjából ennyit akartam hozzáfűzni a részletekbe menő hozzáértés, és a mások irányításából adódó hátráltatás általad vázolt képéhez.

„"A Bibliát már annyiszor átírták, hogy őket már nem zavarja"
Ezt honnan vetted?”
- Az általunk ismert Bibliát 400 egyházi vezető férfi egy zsinaton bírálta a negyedik században, ebből 199 elutasította, 201 megszavazta. Az ellene szavazók egy jelentős részét a következő években „sorscsapások” érték, melyekbe sokan bele is haltak.
Tartalmilag Jézus tanításainak jelentős részét kihagyták, mert ütközött az egyház érdekeivel, és kiegészítették olyan dolgokkal, amit viszont nem mondott. Az Ó-szövetséget sem hagyták meg eredeti formájában. Ha valakinek nem akadtak fenn a szemei a nagy vallásos révületben, akkor maga is észreveheti azokat a banális ellentmondásokat, amik lehetetlenné teszik a Biblia jelenlegi formájában való komolyanvételét. Itt most nem a keresztény vallás ősi eredeti formájára gondolok, hanem arra a szentnek titulált felületes átiratra, amivel a hívőket hülyítik. Csak egy példa a sokból: Az ó-szövetség teremtés-mítosza szerint a tudás megszerzése maga a bűnbeesés, miközben Jézus azt mondja, hogy a tudás tesz szabaddá. Jézus is írt evangéliumot, és abban feloldódik az ellentmondás, csakhogy egyéb tanítások is voltak benne, amik az egyház létének a jogosságát kérdőjelezik meg, tehát felejtésre ítélték 201-en. Erősen ütközik a Bibliával Júdás evangéliuma is. Én elolvastam, és önellentmondásokat nem tartalmazó, kerek érthető írásról van szó, ami egyébként Jézus tanításaival sem ütközik, így érthető, a jelenleg alkalmazott Bibliaértelmezés miért olyan szerepet osztott rá, amilyet. Jézussal is megtették volna, de ekkora banalitást már nem lehetett volna bevállalni. Innen már egyszerű a történet. Az egyház úgy járt, mint az az ember, aki először ölt embert. Mivel a hiteles tanításokat is ismerték, úgy gondolták, hogy az ő lelküknek már harangoztak, hát mostmár semmi sem drága. Ezt már nem kell különösebben magyarázni, csak meg kell nézni a katolikus egyház, és annak vadhajtásainak működését a történelem során, beleértve az általad már többször említett jelenkori házaló élősködőket is.

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.11.19. 03:18:02

@F.M.J.: "Az nem lop, aki nem akar, és legalább a vegetatív igényei ki vannak elégítve."
Persze, aki éhes, az könnyebben elveszi azt, amiről azt gondolja, mások már nem tartanak rá igényt. De nagyon könnyen lehet, hogy kér. Vagy gyorsan keres valamilyen, bármilyen munkát, akár önkéntes feladatot, amiért cserében reméli, hogy megjutalmazzák, és legalább enni kap (erre volt példa a Napfivér, Holdnővér filmben is - a szerzetesek önként beálltak az aratók közé, mert remélték, hogy adnak nekik enni. Ha meg nem, akkor is kértek. Nem loptak). Szerintem még csak katolikus szerzetesnek sem kell lenni, hogy valaki eddig eljusson.
Ne mondd, hogy a lopáson túl nincs egyéb lehetőség. Ha más nem, még mindig ott van az ima is, például. Hátha történik valami "csoda", ami segít rajtam, ha én már nem tudok. Azzal is el lehet kerülni a lopást.
Már írtam neked egy hajléktalan cigányasszonyról. Diót gyűjt, megtöri, eladja, a sínek mellett vasat guberál. Nem lop.
Ha nem élne egyedül, nyilván tolvajkodna. Vagy tolvaj lenne a pasija. De szerencsére állami gondozásban nőtt fel, így aztán nem lett belőle tolvaj.
Aki még csak nem is hajléktalan munkanélküli, az kitől tanulta azt az opciót, hogy lophat?
Mesélek egy tök hétköznapi szitut. Becsületes, rendes emberek, hat gyereket nevelnek. A legidősebbet, amikor felnőtt, befogták: adja haza a fizetését és pesztrálja a kisebbeket. Elég csúnya jelenetek után költözött albérletbe a fiú, hogy a saját életét élhesse.
A szülők, mivel a hitgyüli helyi vezetői, megdézsmálják a gyüli kasszáját (nyilván ez ott általános szokás, és nem minősül lopásnak).
Nekem viszont már ez sem fér bele. Egyrészt igyekeztek "meglopni" a gyereküket, nem engedték, hogy önállóvá váljon, másrészt a tizedet tizedelik.
Ha belegondolsz, a szülők 99%-a így gondolkozik. Ha a gyerek felnőtt, akkor is még valamilyen szinten a szülő szolgája marad, köteles visszaszolgáltatni azt, amit belefeccöltek, a saját felnőtt élete rovására.
Hat gyerek mellett pedig naná, hogy a gyüli kasszája is jogos préda.
Nem mondom, hogy a hitesek egyetlen fillért is értelmesebben költenek el, mint amit ez a család a gyerekeire fordít.
Szóval az egész roppant tisztességes, becsületes, normális.
Valamilyen minimális szinten mégis benne van a másik kihasználása, és sajnos erre az emberiség 100%-a hajlamos. Szerintem ilyen helyzetben én is pontosan így viselkednék.
Kívülről persze könnyű mondani, hogy lenne más lehetőségük is. Lehet, hogy bizonytalanabb, lehet, hogy keservesebb, de akkor is. A 100%-os becsületességbe még ezek a minike kis bűnöcskék sem férnének bele.
Persze, aki erre a családra követ vet, az malomkővel a nyakában ugorjon a tengerbe, mert tényleg extra rendesek.

De a politikusok mutyijai sehová sem férnek bele, azok semmilyen mércével nem elnézhetők, és semmilyen felmentő körülményük nincs rá.

"A húsosfazék látványa nem mindenkiben engedi a becsület megtartását (ha volt), de elszámolni lehet utólag is."
Legyen erre is egy hétköznapi példa - férfi-nő összejön, a pasi költ a nőre. Akármennyi ideig is vannak együtt, akármeddig is jutnak a kapcsolatban, szinte biztos, hogy a férfi ad bele több anyagi erőforrást.
És utólag elszámolnak? És ha elszámolnak, akkor az valóban igazságos elszámolás lesz? Szinte minden hajléktalan azzal kezdi a mondókáját, hogy "Elváltam".
Szóval hát igen..... az alapprobléma az, hogy a másik kihasználása a legapróbb rezdülésekig átjárja az életünket. Ezért mondják, hogy "minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel".
De én ebben nem hiszek, és nincs semmilyen felmentés.

"Szerintem meg de. Furcsa, hogy te tartasz engem naivnak. Akkor ez mi?"
Miért, Pokornit tolvajnak tartják? Még nem hallottam. (Vele példálóztam).

"Ez a 700 ezer komikus, egy ekkora országból, ráadásul ez a szám ha igaz is, nem az elmúlt 4 év terméke."
Nem lehet pontos számokat tudni, de történt már durvább is: "És kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk".

"Csak gondolj bele, hogyha most OV miatt „menekülnek” az emberek, és az ország létszáma évi pár száz fővel csökken"
Ha nem jelenik meg a statisztikákban, akkor egyrészt a statisztika nem elég jó, másrészt folyamatos a bevándorlás. Ahogy 1541-ben a törökök beturistáskodták magukat Budába.

"Magam részéről bezárnám mögöttük az ajtót, mert ha nem tetszik itt gürizni velünk a saját jövőnkért, akkor ne tetszen ide visszajönni se, amikor az ottani létforma végérvényesen tönkrevágja ezt a sárgolyót."
Hamarabb jönnének ennél, szerintem. A legnagyobb részük biztosan haza akar jönni. Csak legyen még haza, ahová hazajöhet. www.youtube.com/watch?v=62siR0emFRw

"Nyilvánvaló, hogy Mo. eladósításán keresztül akarták megszerezni az országot, ezért baj nekik, hogy letörték az alapkamatot...."
Ez a pénzügyi eszmefuttatás nagyon érdekes, ilyesmin nem szoktam gondolkozni. Köszi, hogy leírtad, nekem ez teljesen új szempont.
És bocs, hogy csak most válaszoltam.

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

annamanna 2014.11.19. 02:16:53

@F.M.J.: "Én a Széchenyi irányelvei szerinti építkezést tartom helyesnek"
Én nem. Mások nyilván még ostobábbak voltak, mint Széchenyi, de alapvetően azt gondolom, az emberi minőségen múlik egy ország jövője és nem a technikai kütyükön.
Deák azzal, hogy a passzív rezisztenciát javasolta, tulajdonképpen az emberi jellemet célozta meg, az egyéni, lelki állóképesség fejlesztését.
Én is azt gondolom, hogy egy ország ereje a benne lakók egyéni teljesítőképességén múlik, ami nem azonos a technikai fejlettséggel.
Elég megnézni az USA-t, aminek valaha a legtökösebb, legbátrabb emberek voltak a lakói, most pedig bamba zsírdisznók. A technika a topon van, az emberi minőség pedig csapnivaló.
És egyáltalán nem véletlen az sem, hogy Nyugat-Európa egy fekete lyuk intenzitásával szívja magába a kelet-európai képzett munkaerőt. Azt olvastam, Németország az ÖSSZES mérnököt és orvost elszívná innen, ha tehetné. Miközben a Nyugat technikailag high-tech, az emberi minőséget tekintve leépül. index.hu/kulfold/2014/09/14/mi_a_jobb_brithon_vagy_itthon/ (előzménye is van, egy lengyel bevándorló siráma). Egy blogger, aki jól ismeri Indiát, azt írta, kaján vigyorral olvasta a cikket Angliáról. Vagy ez: www.flagmagazin.hu/nagyvilag/antidogma_sved_nok_avagy_a_feminizmus_jarulekos_vesztesegei elképesztő. Tehát a technikai fejlesztés hosszú távon nem a legjobb módszer, szerintem. Sokkal fontosabb a karakter, a jellem, az emberi teherbíróképesség.
www.citatum.hu/idezet/11809

"Gandhi eredményeit is beárnyékolja India kettészakadása. Nem akarok itt bölcsebb lenni, mint amilyen Gandhi volt, de lehet, hogy más eszközökkel, vagy az eszközök módosításával sosem lett volna Pakisztán"
Hááát.... ha Jézus ügyesebb lett volna, nem árulja el Júdás, és a főpapok is megtérnek....

"Úgy érted, hogy a rendes emberek birkák, mert akik változtatni akarnak az adott jogi környezet játékszabályai betartásával, azok mind gazemberek? Ezt újra kellene gondolni!"

"Egyszer elmenvén elmentek a fák, hogy királyt válaszszanak magoknak, és mondának az olajfának: Uralkodjál felettünk!
De az olajfa így felelt nékik: Elhagyjam az én kövérségemet, a melylyel tisztelnek Istent és embereket, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
Akkor a fügefának szólottak a fák: Jer el te, és uralkodjál rajtunk!
De a fügefa is azt mondta nékik: Elhagyjam-é édességemet és jó gyümölcseimet, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
Azután a szőlőtőnek mondák a fák: Jer el te, uralkodjál rajtunk.
Azonban a szőlőtő is azt mondta nékik: Elhagyjam-é mustomat, a mely isteneket és embereket vidámít, és elmenjek, hogy ingadozzam a fák felett?
Mondának végre a fák mindnyájan a galagonyabokornak: Jer el te, uralkodjál mi rajtunk.
És monda a galagonyabokor a fáknak: Ha igazán királylyá kentek engem magatok felett, jőjjetek el, nyugodjatok az én árnyékomban: de hogyha nem, jőjjön tűz ki a galagonyabokorból, és égesse meg a Libanonnak czédrusait."

Ennek az értelme: ha van valamilyen kitűzött célom, amit el akarok érni, abban csak hátráltatna az, hogy másoknak mondjam meg, mit csináljanak (esetleg olyan dolgokba szóljak bele, amikhez nem is értek, de ha értek is egy kicsit, mások sokkal profibbak nálam). Például, amikor Orbán elment a gátra, azt mondta, csak azt szabad megcsinálni, amit ő vagy Bakondi mond. Ért hozzá? Nem ért hozzá. Akkor minek mondja? Ráadásul pont előtte volt egy kis videó, ment valahová a kisbusszal, szemlét tartani az árvíz felett, ő vezetett, mellette ült Tarlós, és arról mesélt, amikor végzett az egyetemen, szociológusként agronómusok kutatását felügyelte (vagy valami ilyesmi). "Képzelheted, mennyit értettem hozzá" - mondta. TUDJA, hogy amihez nem ért, ahhoz nem ért. Nem elmebeteg, pontosan meg tudja határozni a kompetenciája határait. Akkor minek ez az egész cirkusz?
Egy másik példa a gyerekkoromból. A nagymamám sürög-forog a konyhában, a nagyapámnak fáj a térde, csak a konyhaasztal sarkán üldögél, nézi a nagymamámat, és közben vezényel: "A piros lábasba tedd fel a tésztát" stb. Az ilyesmit nehéz elviselni.
A politikusok folyamatosan belekottyok.
Nézd meg az angol királyi házat. Ostoba tökfejek, az volt a legokosabb az egész dinasztiából, aki legalább szépen mosolygott. Úgyhogy eltették láb alól, nehogy beárnyékolja a többit. Pedig a többinek világít a szájában a negró. Fülöp papa pl. le akarta lőni a Loch Ness-i szörnyet. Semjén Zsolt, ha tudná, megelőzné, mert ilyen trófeára neki is fáj a foga.
Nem sorolom, mert nyilvánvaló, hogy egyik hülyébb mint a másik. Magyar Fruzsina pl. Magyar Bálint húga és Mécs Imre neje, miután 1954-ben megszületett, még túlélte a holokausztot.
Ne haragudj, de ilyen (beltenyészettel - kihúzva) elittel egyet lehet tenni: nagyjából tudomást se venni a létezésükről. Az egyetlen segítség ellenük a passzív rezisztencia.

"A Bibliát már annyiszor átírták, hogy őket már nem zavarja"
Ezt honnan vetted?

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2014.11.16. 19:28:32

@_Okostojás_:

Tisztelt OT!

Mivel már korábban kifejezetten előremutató vitákat folytattunk, így fel sem merült bennem a demagógia lehetősége. Ebből gondolom, hogy bizonyára elkerülte a figyelmét alapjában véve két fontos szegmens. Az egyik a kormány adóügyekben meghirdetett paradigmaváltása, melyet valahogy úgy fogalmaztak meg, hogy nem a jövedelmeket, hanem a fogyasztást kívánják adóztatni. A másik, hogy az új SZJA rendszer bevezetésével a legkisebb adókulcs is 1%-kal csökkent, és ez lett az alapja a felsőbb jövedelmeknek is. Mint már mindketten kifejtettük ez nem igazán korrekt, nézetkülönbségünk abból áll, hogy jól van-e ez így, vagy sem. Ön úgy értékeli a kommentemet, hogy én ezzel nem értek egyet, bár én úgy értettem, hogy ez a kisebbik rossz az adott geopolitikai-gazdasági helyzetben, és az álláspontomat természetesen érvekkel is alátámasztottam. Ritkán adódik úgy az életben, hogy jó és rossz között kell választani. A döntéseinket legtöbbször jó/jó, rossz/rossz között kell meghozni, és a mértékek alapján mérlegelni.
Kifejtve: Teljesen mindegy egy átlagos jövedelem esetén, hogy az elvont adót SZJA-ban, vagy ÁFA-ban fizeti meg az adóalany. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy újra bevezetésre került a korábban (elmúlt nyolc év) kiiktatott adójóváírás rendszere. Abban talán egyetérthetünk, hogy az ingyenélés támogatása nem túl jó nemzetgazdasági stratégia. Ez a mostani rendszer több perspektívát tartalmaz, mint a családi pótlék emelgetése. Tehát azok a bizonyos milliárdok most is befolynak az államkasszába, csak másik csatornán. Szerintem itt már utol is értük az évi „40-50 stadion” beruházási kiadásait.
Összességében megértem az ön hatalomellenes álláspontját. Nekem is vannak kritikáim a regnáló kormány tevékenységével kapcsolatban, de nekem jelenleg azon kifejezésrendszerek esetében formálódnak ellenérzéseim, amelyek úgy tesznek, mintha idióták vezetnék az országot. Tudom, hogy ütős cikkeket lehet írni banális ellentmondásokra alapozva, mégis úgy vélem, hogy mivel ezt kevéssé összetett gondolkodású honfitársaink megfontolás nélkül teszik magukévá, valójában semmilyen építő változás nem történik, csupán konstruktivitás nélküli protest tömeg képződését segíti elő. Nem hiszem, hogy jelenleg ilyesfajta társadalomszerveződésekre lenne szüksége ennek az országnak.

Üdvözlettel: F.M.J.

Bejegyzés: Sávok, arányok és igazság

_Okostojás_ 2014.11.14. 18:10:55

Tisztelt F.M.J.!

Amint soraiból kiveszem, Ön sem ért egyet az egykulcsos SZJA-val. Érthetően kifejtette, hogy miért igazságtalan.
A következtetésével viszont vitába szállnék: "Felső jövedelemsávban az adó igazságtalanul alacsony. Nagy jövedelemhez arányaiban alacsony kulcs tartozik. Ami viszont mellette szól, hogy mivel alacsony a kulcs, így az adóalany itt fizeti be az SZJA-t, és nem egy másik országban, ahol mondjuk ezeket a dolgokat már józanul átgondolták, és történetesen egykulcsos jövedelemadót működtetnek. Annak belátása, hogy a kevesebb adó több, mint a semennyi, nem igényel bonyolult matematikai elemzést."
Bonyolult matematikai elemzésbe nem kezdenék, azt hiszem az bőven elég, ha megnézzük az egykulcsos adó bevezetése előtti év költségvetési SZJA bevételét és az utána következő évekét. Nos az eltérés 450-500 milliárd Ft/év. Évente ennyivel kevesebb adó folyik be. Azt hiszem ebben az esetben nem arról van szó, hogy a kevesebb adó több mint a semmi, hanem arról, hogy a kevesebb adó jóval kevesebb mint a több. És ez nagyon hiányzik a költségvetésből. Hogy ne legyek túl demagóg, nem kezdem el bizonygatni, hogy ekkora összegből hány gyereket mennyi ideig etethetnék. Azt hiszem az is elég meggyőző érv, hogy ekkora összegből évi 45-50 új futballstadiont építhetnénk. Néhány év múlva elérhetnénk, hogy minden magyar településnek (cca. 3200) lehetne fedett 10-20.000 fős fedett futballstadionja!

Üdvözlettel:
Okostojás

Bejegyzés: Sávok, arányok és igazság

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2014.11.14. 13:32:41

Tisztelt OT!
Én is itt élek ebben az országban, de mivel nem vagyok elkötelezett támogató, vagy ellenlábas, így az ön által felvetett valóban banális és ellentmondásos helyzetnek okára próbáltam jutni. A következő alaptézisekből indultam ki.:
- Többen többféleképpen próbálják OV-t és pártját lejáratni, nevetségessé tenni, sőt megbuktatni, mégis elképzelhető, hogy nem is annyira hülyék, mint amilyennek sokan láttatni szeretnék.
- Sajnálatos tény, hogy a politikában csak a lúzerek mondanak igazat, mert csak azok olyan hülyék, hogy egy érdekvezérelt és pofátlanul hazudozó globális politikai rendszerben nyíltan kiterítik a lapjaikat.
- Ebből az következik, hogy egy-egy intézkedés, kommunikációja nem feltétlenül az igazságról szól, hanem az elfogadtatásáról, mert a demokráciában egyelő a szavazati értéke a zseninek és az alkesz segédmunka(is)kerülőnek.
- Egy korábbi bejegyzésemben megemlítettem, de itt is szükséges jegyezni, hogy részint nincsenek patyolatkezű vezetők, de azok az esetek egy jelentős részében nem annyira fedhetőek, mint a közelségükben lubickoló, és annak lehetőségeit kihasználó slepp. Ez persze szerintem is elítélendő, de mivel a többi sem jobb e-téren, így nem látom bölcs dolognak ez-okból ekézni állandóan a hatalmat. Nézzünk inkább a színfalak mögé, talán mást is észrevehetünk!
Én az alábbiak szerint csoportosítottam a tényeket:
- Egykulcsos adó = igazságtalan, mert a kicsi bevételek jobban megérzik, egy szint felett pedig az összegtől függetlenül nem sokat számít.
- Progresszív adó = igazságos, mert mindenki a lehetőségeinek megfelelően kénytelen vállalni a terheket.
Környezet ismeret.: Azokban az esetekben, amikor az adóalany be van zárva egy ellenőrizhető rendszerbe, a progresszív adózás tehetősség függvényében von el jövedelmet, tehát az igazságosságán túl kikerülhetetlen, minden adózóra kivethető a megkerülés kockázatának kizárásával. Azokban az esetekben, amikor a lehetséges adóalanyoknak megerőltetés nélkül van lehetőségük legálisan kibújni az adózás kötelezettsége alól, ott a progresszív adó látszatra igazságos, valójában azonban szükségszerűen élősködőket termel.
Eredményesség vizsgálat.: A progresszív adó jogossága és igazságossága nem képezi vita tárgyát, ezért ezzel a továbbiakban nem foglalkozom. A nálunk működő SZJA rendszer elemzése az én olvasatomban a következő.:
Progresszív SZJA:
- Sávosan emelkedő adókulcs, kisjövedelműek esetében gyakorlatilag adómentes, mindenki örül.
- középkategóriában elfogadható cca. 12-18%, az érintettek tudomásul veszik, megfizetik.
- felső jövedelemsáv, pénz van bőven, általában nem munkabérről beszélünk, az adóalany ügyes kontírozással, telephely-áthelyezéssel olyan országban realizálja a jövedelmét, ahol alacsonyabb az adókulcs. Ennek köszönhetően nemhogy igazságtalanul alacsony adót nem fizet be nálunk, hanem még annyit sem. Bár kétség kívül igazságos a rendszer, sokra nem megyünk vele, ha engedek a jogos indulatoknak úgy is mondhatnám, hogy kitörölhetjük az igazságunkkal.
Egykulcsos SZJA:
- Igazságtalan, mert a kisjövedelmű is kénytelen megfizetni, bár miután itt gyakorlatilag minimálbérről, vagy hasonló kategóriáról van szó, hatóságilag megszabható olyan minimum, amibe belefér. Tudom, hogy kevés, de itt most technikai kérdésekről van szó.
- Középsávban lényegtelen. Ugyan az a jövedelem, ugyan az a kulcs, nincs jelentősége.
- Felső jövedelemsávban az adó igazságtalanul alacsony. Nagy jövedelemhez arányaiban alacsony kulcs tartozik. Ami viszont mellette szól, hogy mivel alacsony a kulcs, így az adóalany itt fizeti be az SZJA-t, és nem egy másik országban, ahol mondjuk ezeket a dolgokat már józanul átgondolták, és történetesen egykulcsos jövedelemadót működtetnek. Annak belátása, hogy a kevesebb adó több, mint a semennyi, nem igényel bonyolult matematikai elemzést.
Benn vagyunk az EU-ban, tehát az adóalanyok úgy mozoghatnak, ahogyan nekik tetszik. Az egyes tagországok olyan adótörvényeket és kulcsokat alkalmaznak, amilyeneket akarnak, így az adóalany legálisan optimalizálhatja az adóját, és fizethet ott, ahol ugyan nem igazságos az adórendszer, de legalább pragmatikus.
Sajnos nem tudom, hogy mi módon lehetne ezt jól kommunikálni, hogy az egyszerű tömegek is megértsék, és az értelmesebbek is ki tudják olvasni a sorok közül a szükséges igazságtalanságot. Ha rájövök, én is kritikával fogok fellépni. Nem az adóztatás módja, hanem annak ismertetése miatt.
Üdv.: F.M.J.

Bejegyzés: Sávok, arányok és igazság

F.M.J. · http://magan-galaxis.blog.hu/ 2014.11.04. 20:58:48

@annamanna: „Ha a világban éhínség törne ki, vagy már nem volna elég ivóvíz, a Kárpát-medence még mindig elég jó lakóhelyet biztosítana.”
- Ez így van. A Kárpát-medence valóban jó hely. Meg kellene becsülni, és mivel a tendenciák arra utalnak, hogy egyre értékesebb lesz, így kétségbe vonható azok döntésének helyessége, akik kivándorolnak. Magam részéről bezárnám mögöttük az ajtót, mert ha nem tetszik itt gürizni velünk a saját jövőnkért, akkor ne tetszen ide visszajönni se, amikor az ottani létforma végérvényesen tönkrevágja ezt a sárgolyót. Irtam erről egy posztot korábban, a blogomon megtalálod, ha érdekel. Egyébként csak addig lesz ez egy jó hely, amíg a kinti akarnok normarendszer rá nem telepszik, és tönkre nem teszi ezt is. Ez nem mentsvár, csak haladék.
„Lehet róla gondolkozni, én azt mondom - ha a kormányzatnak vannak olyan ki nem mondható, eltitkolni való szándékai, amikről Bottoni beszélt, akkor a tüntetés értelmetlen, ráadásul roppant veszélyes, mert a kormány megfélemlítése helyett könnyen a lakosság megfélemlítésébe és elüldözésébe is fordulhat.”
- Rengeteg ki nem mondható szándék van. Nyilvánvaló, hogy Mo. eladósításán keresztül akarták megszerezni az országot, ezért baj nekik, hogy letörték az alapkamatot. Csináltak devizaadóságot, hogy a lakossági nyomás miatt ne lehessen leértékelni a forintot. Ide tartozik, hogy a kínai gazdaság legnagyobb hajtóereje a gyenge jüan, amiért a nyugat folyamatosan tiltakozott, ők meg röhögtek rajtuk. Nem tudom, mennyi alapismerettel rendelkezel, a lényeg, hogy egy ország belső fizetőeszközének alacsony árfolyama serkenti a belső keresletet, és bevonzza a külföldi pénzeket, például a turizmuson, meg a külkereskedelmen keresztül.
Ezeket nem szabad kimondani, mert nyílt vád bizonyos külső körökkel szemben, akik csökkenő, de még mindig magas devizaadóság miatt bármikor hazavághatnak. Ezen nem segítene az idióta vigyor sem, legfeljebb jól mutatna a statisztikákba, hogy mennyire népszerű külföldön a magyar kormányfő. Inkább ne legyen az. Azt sem szabad kimondani, hogy az államadósság csak akkor probléma, ha nem belső. A külföldi tőkében lévő adóság kamatait a tőkés kiviszi, tehát azért dolgozunk, hogy neki legyen. A belső adóság kamatai bent maradnak, kvázi mindegy, hogy van, vagy sem, mert az a pénz vagy belső fogyasztás lesz, vagy újabb belső befektetés, tehát továbbra is mi használjuk. Ezen kívül nem lehet beszélni a pálinkafőzés, meg a kalákás építkezés, meg a konyhakerti beszállítás valós lényegéről sem.
Mivel az államadósság százalékban van nyilvántartva, és az ellenlábasaink addig hagynak békén, amíg úgy tudják, hogy magas ez az érték, nekünk az az érdekünk, hogy a GDP egy minél nagyobb részét takarásban tartsuk. Úgy gondolom, hogy ezek miatt a trükkök miatt a valós adóságunk kb. 10 százalékponttal alacsonyabb, mint a transzparens érték. Ezért röhög a világ pofájába OV, és mivel ezekről a dolgokról nem lehet beszélni, így hülyeségekkel van tele a világ, hogy mi miért is vagyunk éppen rendszeresen rosszak. Elgondolkodtató, hogy amikor a reggel-délben-megeste, meg a libatolvaj kormányzott, akkor nem voltak nemzetközi konfliktusaink. Miért? És most mi van másként? Biztosan rossz ez így?

Bejegyzés: Amiről mindenki elfeledkezik