Csak a központi adományvonal lehet aktív abban az esetben, ha a kormányfő katasztrófahelyzet esetén annak aktiválásáról dönt. Ebben az esetben a Magyar Vöröskereszt, a Máltai Szeretetszolgálat, a Katolikus Karitász, a Baptista Szeretetszolgálat és az Ökomenikus Szeretetszolgálat adományvonalai elérhetetlenné válnak. Pont akkor, amikor (katasztrófa idején) a legfontosabb volna a lakossági adományvonal biztosítása. Csak a központi szám maradhat, ami az Emberi Erőforrások Minisztérium bankszámlaszámára érkezteti a hívások összegét.

Hát nem!

Nem fogok egyetlen fillért sem adakozni ennek a kormánynak. Természetesen együtt érzek minden emberrel, akit valamilyen katasztrófa ér. Ha módomban áll segíteni fogok, ahogy tudok, mint ahogy eddig is segítettem a magam módján. A jó állapotú használt ruhákat eddig sem a kukába dobtam vagy nem géprongynak használtam el, hanem a Máltaiaknak adtam, mert bízom bennük, hogy olyan helyre adják, ahol szükség van rá. Egyéb szervezeteknek is gyakran segítek, ha jó célt látok a kezdeményezésükben. Mint pl. legutóbb egy nagy élelmiszerlánc egyik boltjában. Befelé menet megszólítottak, hogy adományokat gyűjtenek, ha módomban áll vásároljak tartós élelmiszert és kifelé menet adjam át nekik. Bár csak ásványvízért szaladtam be a boltba, de vettem cukrot, lisztet, étolajat, rizst és kifelé átadtam a szervezetnek. Néha pénzadományt is adok, bár azt már alaposabban megnézem, hogy kinek, mire ajánlom fel. Legtöbbször azt személyesen nyújtom át, hogy biztos legyek benne, nem sikkad el az adományom kézen-közön.

A kolontári katasztrófa idején nagyon megráztak a TV-k beszámolói. Akkor egy percig sem gondolkodtam, fogtam a telefonom és elküldtem néhány sms-t. Utólag már megbántam, mert kiderült, hogy a nagy kalapba került pénzemet nem arra használták, mint amire adtam (és rajtam kívül még sok-sok ember). Nem adtak belőle azonnal a károsultaknak, hogy segítsék átvészelni a kritikus időket, hanem hónapokig ültek a több mint másfél milliárd forinton és a végén minden másra költöttek csak az emberek segítésére nem. Így pl. utaltak Devecsernek 95 millió forintot három szolgálati lakás megépítésére, 48 milliót pedig az újonnan épült lakóparkban megépítendő új orvosi rendelőre. Kolontáron a szennyvíz-csatornázási projekt önrészét, a sporttelep új öltözőjét, az iskolai sportpálya felújítását és a műfüves kispályás focipályát finanszírozták a keretből, de ebből utaltak 55 millió forintot az Ökumenikus Segélyszervezet tanösvény- és emlékhely-projektjére is. Somlóvásárhelyen az iskola fejlesztési terveit és a szennyvízcsatorna tervezési költségeit fedezték az adományokból.

No, ezért nem fogok most egy huncut garast sem befizetni a nagy közös adománykalapba. Nagyon szívesen adnék (annyit, amennyit tudok, még ha az nem is sok) azoknak, akiket elönt a víz és odalesz az életük munkájának gyümölcse. Legyen az a házuk vagy „csak” a bútorok vagy egyéb háztartási eszközük. De nem vagyok hajlandó egy forintot is adni újabb műfüves focipályára, tanösvényre, szolgálati lakásra stb. Még akkor sem, ha tudom, hogy azokra is szükség van. Azokat oldják meg másból, ne a jólelkű emberek adományaiból, amiket embertársaik megsegítésére adtak.

Mivel úgy érzem, hogy ez az árvízi nagykalaposdi ugyanolyan lenyúlás lesz, mint a kolontári volt, ezért jó messze elteszem magamtól a telefonomat, nehogy kísértésbe essek. Fizetek elég adót, hogy a műfüves focipályát abból oldják meg. Természetesen, ha tudomásomra jutnak egyéni tragédiák, segíteni fogok, de kizárólag egyénileg, vagy az általam tisztességesnek tartott civil szervezeteken keresztül.

Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!