Az ötletét ragyogónak tartom, hogy adóztassák meg a diplomásokat. Megérdemlik! Hisz némelyikük néha gondolkodásra vetemedik. Ez a fülkeforradalomban felér egy szabotázzsal! Örüljenek a diplomások, hogy ennyivel megússzák.

Amiben nem értek egyet a nemzeti erőforrás miniszterrel az az, hogy nem elég csak a diplomásokat adóztatni. Van nekem rengeteg ismerősöm, akik csak érettségivel rendelkeznek, és mégis gondolkodnak. Sőt! Tovább megyek, még a szakmunkás ismerőseim közt is számos gondolkodó ember van. Ezért javaslom a miniszter úrnak, hogy sürgősen vizsgálja felül az ötletét és mielőtt törvénytervezetet készít belőle, terjessze ki az adókötelezettséget jóval szélesebb körre. Talán még a szakmunkás végzettség sem a határ, mert azért hébe-hóba összefutok nyolc általános végzettségű emberrel is, és azt tapasztalom, hogy némelyikük jobban átlát a szitán, mint én. Arról nem is beszélve, hogy két mondatban olyan frappánsan jellemezték a Matolcsy féle álomköltségvetést, hogy ember legyen a talpán az a gazdasági elemző, aki jobban megtenné. Sajnos a jellemzést nem idézhetem, mert Szalai Annamariska még belepirulna (bár látott ő már rengeteg olyat, ami a jellemzésben, mint kötőszó sűrűn előfordul, még a Cenzúra Hivatal előtti időszakából, amikor egy sexmagazin szerkesztője volt.)

Tehát a javaslatom az, hogy mindenki fizessen plusz adót egy majd később meghatározandó alapba (vagy rögtön a Fidesz pártkasszájába) aki tovább tud számolni, mint tíz, aki a nevénél többet tud leírni, és aki a pénzen kívül mást is tud olvasni. De nem ám bemondásra adózunk! Kemény, szigorú ellenőrzést kell alkalmazni, nehogy néhányan fifikásan analfabetizmust színleljenek, közben meg áskálódnak, szamizdatoznak a kétharmados kormány ellen. A legjobb az lenne, ha mindenkit megadóztatnánk, és aki nem akar fizetni az, bizonyítsa be, hogy mentes az adókötelezettség alól! Természetesen itt is tudok egy ragyogó ötletet adni a fülkeforradalmári kormánynak. Az adómentesség bejelentését csak írásban fogadnánk be, ha valaki kitölti a bejelentő ívet, azonnal bizonyítja, hogy tud írni-olvasni, tehát nem mentes az adó alól. Lesz itt adóbevétel dögivel! Matolcsynak már attól fog fájni a feje, hogy hova költse a rengeteg pénzt! Bár, ha Lézer János besegít, hamar a végére járnak.

Persze itt felvetődhet a kérdés, ha már a padlást is lesöpörtük, ha már az utolsó száraz kenyér darabot is elvettük a zemberektől, ki fog az országban maradni, nem lesz-e tömeges elvándorlás? Nem lesz! Mert súgni fogok Hofmann Rózsikának. A rezidensek röghöz kötését elbaltázták, hisz azért a nyamvadt tíz évért havi százezer forintokat fizetnek ki, de ez még egyszer nem fog előfordulni, azt garantálom. A felsőoktatási törvénytervezetben már kicsit jobban odafigyeltek, tizenöt évet kérnek a semmiért (na, jó, az állam fizeti az oktatás nagy részét, de az így is volt már régóta). Nos, ebben fogok segíteni Rózsikának! Ne ragadjunk le a felsőoktatásnál, hisz már mindenhol életpályákról beszélünk. Vezessük be az életre szóló oktatási szerződést.

Önkormányzati ismerősömmel konzultálva kiderült, hogy már a bölcsődék fenntartásához is jelentős összeggel hozzájárul az állam, tehát az oktatás-nevelés kezdete 2 éves kortól indul a bölcsődével, és folytatódik az óvodán és az általános iskolán át a közép és felsőoktatásig. Ez rengetegbe kerül az államnak, és a hála elmarad. Egyre többen hagyják el az országot, hogy máshol adózzanak! Na, ennek kell véget vetnünk.

A javaslatom a következő:

Minden bölcsődei év után évente 1 év röghöz kötés

Minden óvodai év után 2 év röghöz kötés

Minden általános iskolai év után 3 év röghöz kötés

Minden középiskolai év után 4 év röghöz kötés

Minden felsőoktatási év után 5 év röghöz kötés

Fentiek alapján, ha valaki 2 évesen a bölcsődével elkezdi az életpályáját és mondjuk, 5 éves egyetemmel fejezi be az oktatás-nevelési rendszert, akkor 72 évig köteles az országban maradni, azaz a 74. életévét betöltve dönthet arról, hogy esetleg más országban telepszik le. Ezzel a törvénnyel megoldanánk az adóelkerülés és az elvándorlás problémáját.

Előre a fülkeforradalmi úton!