Édesanyám szokta ezt mondani nekem, ha valami bődületes baromságot mondok. De úgy látom mostantól az állítás második fele már nem igaz. Mától kezdve forognom is kell. Legalábbis ez derül ki a Kedves Vezető iránymutatásából: „A nyugat fáklyája kialvó félben. Nekünk – Széchenyi gondolatát követve – saját tengelyünk körül kell forognunk”

Elképzelem magam (és persze velem együtt a nemzetet) amint a sötétben botorkálok, mivel a fáklya kialudt, és időnként meg-megállva elkezdek forogni a saját tengelyem körül. Mit ne mondjak, szép jövő!

De lőn világosság! A Kedves Vezető kijelentette: „Az egész világ egy új korszak határán áll. A korszakváltás legfontosabb következménye lesz a magyar nemzet összenövése, és Közép-Európa egészének összenövésére is. E térség ugyanis a most formálódó új gazdasági korszaknak a középpontja lesz majd.”

Hurrá! Nem kell sötétben botorkálnunk, talán még forognunk sem, bár ezt a Kedves Vezető még nem jelentette ki kategorikusan, de a mondataiból arra következtetek, hogy mi leszünk az origo és majd a világ forog körülöttünk. Mit a világ?! A teljes Univerzum! Bár, egy kissé megingat a hitemben, hogy élt a XVI. században egy Kopernikusz nevű sarlatán, aki kijelentette, hogy nem hogy az Univerzum, de még a Nap sem körülöttünk kering. Az is igaz, hogy a Nemzeti Együgyűség Kormányának igen nagy gyakorlata van a visszamenőleges törvénykezésben, majd ezt is eltörlik visszamenőlegesen oszt jónapot! Kopernikusz meg örüljön, hogy a NAV visszamenőleg nem vet ki rá 98 %-os különadót.

Bevallom, azért néhány dolog nagyon nem tetszik ebben az új hitvallásban. A nemzetiség túlsúlyos hangoztatása mellett például ez a kijelentés: „A munka nélkül maradtakat például csak erőteljes állami akarattal lehet visszavezetni a munkaerőpiacra.” Magyarul az erős akarat egyenlő az erőszakkal. A történelemből pedig már oly sokszor megtanultuk, a nemzetállam az erőszakkal párosulva igen rossz fejleményeket szül…