Mondta Bokros Lajos és kezét óvóan a szíve fölött hordott kitűzőre tette ezzel is jelezve, hogy az élete árán is megvédelmezi azt. Csodálom, és mély tisztelettel nézek az olyan emberekre, akik ennyire hűségesek, odaadóak és ragaszkodóak. Csak a kisördög ne motoszkálna ennyire a fejemben.
Mert mihez is ragaszkodik a mi Lajosunk? Egy mandátumhoz, amit, a szebb napokat is látott MDF színeiben szerzett. Illetve, hogy pontos legyek az MDF szerezte és odaadta Lajosunknak. Nem tudom volt-e hivatalos átadás, azt meg végképp nem tudom, hogy a mandátuma átvételekor Bokros Csupaszemöldök Lajos megköpködte-e a mandátumát igazoló okiratot és elmormolta-e a csudaszép bajsza alatt, hogy: „Csere-bere fogadom, többet vissza nem adom”. Pedig ezek fontos kérdések. Mert, ha Lajosunk nem mormolta el a kötelező varázsigét, hát akkor bármennyire is fáj, vissza kell adnia a mandátumát.
Persze a tupírszemöldökű Lajosunk hivatkozhat arra, hogy a választóinak erkölcsi felelősséggel tartozik, és ezért nem adja vissza, de azért nem ártana, ha egy kicsit megvakargatná azt az okos buksiját, és elgondolkodna azon, hogy kinek a színeiben indult azon a bizonyos választáson? Vagy azon, hogy ha valaki egy párt színeiben képviselő lesz, annak illik időnként a párttal is kommunikálni (olyat már nem is merek mondani, hogy a párt ideológiáját, nézeteit, és iránymutatásait is illene tiszteletben tartania). Mert Lajosunk ezt nagyon elfelejtette. Pedig ha egy kicsit elgondolkodna, rájöhetne, hogy lehet ő bármennyire is szép (egyes rosszmájú pletykák szerint Alain Delon akkor hagyta abba a filmezést, amikor Lajosunk felbukkant valamelyik TV-ben és meglátta őt) ha nem kapott volna teret és lehetőséget körülbelül annyi esélye lett volna az európai parlamenti képviselőségre, mint a trójai falónak az epsomi derbyn.
Most egy kissé elbizonytalanodtam! Lehet, hogy Lajosunk közvetlenül a választókkal konzultál az európai ügyekről? Rémlik, hogy valamelyik nap hazafelé tartva megálltam egy kávéra a Csajágaröcsögei Véralkohol-szint karbantartóban, és érdekes beszélgetésre lettem figyelmes. Akkor nem is fogtam fel mit hallok, de most már tudom, hogy fontos beszélgetésnek voltam fültanúja. Egy jó hetvenes (vagy rossz ötvenes) nő ölelgetett egy nagybajszú bozontos szemöldökű férfit, és ezt hajtogatta neki: „Igazad van drága jó Lajosom, Mondd meg nekik a magadét! Ne hagyd magad egyetlen Lajosom!”
Most már tudom mit hallottam! Bokros Lajos európai parlamenti képviselő választói konzultációt tartott Csajágaröcsögén. Bár ez a beszélgetés csupán egy választóval folyt, de ha évi 220 munkanappal számolok, akkor a 153660 választót, aki az MDF-re (vagy Lajosunk szerint rá) szavazott röpke 698 év alatt felkeresheti.
Egyébként az országgyűlési képviselőknél sem értem, hogy aki nem egyéni mandátumot szerzett milyen alapon tartja meg a mandátumát, milyen alapon ül ki a függetlenek közé, és fél év után milyen alapon ül át egy esetlegesen merően más világnézetű párt színeibe? Ha ezt valaki nekem logikusan megmagyarázza, annak fizetek egy sört a „Komám asszony hol a mandátum” nevű C2H5OH-t kiszolgáló műintézményben.
Utolsó kommentek